Özdeyişler 29 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

1 Defalarca azarlandığı halde dikbaşlılık eden, Ansızın yıkıma uğrayacak, çare yok. 2 Doğru kişiler çoğalınca halk sevinir, Kötü kişi hükümdar olunca halk inler. 3 Bilgeliği seven babasını sevindirir, Fahişelerle dostluk eden malını yitirir. 4 Adaletle yöneten kral ülkesini ayakta tutar, Ağır vergiler koyansa çökertir. 5 Başkasını pohpohlayan kişi, Ona tuzak kurar. 6 Kötünün başkaldırısı kendine tuzak olur, Doğru kişiyse ezgi söyler ve sevinir. 7 Doğru kişi yoksulların hakkını verir, Kötü kişi hak hukuk nedir bilmez. 8 Alaycı kişiler kentleri bile karıştırır, Bilgelerse öfkeyi yatıştırır. 9 Bilge kişiyle davası olan ahmak Kızar, alay eder ve rahat vermez. 10 Kana susamışlar dürüst kişiden nefret eder, Doğrularsa onun canını korur. 11 Akılsız hep patlamaya hazırdır, Bilgeyse öfkesini dizginler. 12 Hükümdar yalana kulak verirse, Bütün görevlileri de kötü olur. 13 Zorbayla yoksulun ortak bir noktası var: İkisinin de gözünü açan RAB'dir. 14 Yoksulları adaletle yöneten kralın Tahtı hep güvenlikte olur. 15 Değnekle terbiye bilgelik kazandırır, Kendi haline bırakılan çocuksa annesini utandırır. 16 Kötüler çoğalınca başkaldırı da çoğalır, Ama doğrular onların düşüşünü görecektir. 17 Oğlunu terbiye et, o da sana huzur verecek Ve gönlünü hoşnut edecektir. 18 Tanrısal esinden yoksun olan halk Sınır tanımaz olur. Ne mutlu Kutsal Yasa'yı yerine getirene! 19 Köle salt sözle terbiye edilemez, Çünkü anlasa da kulak asmaz. 20 Sözünü tartmadan konuşan birini tanıyor musun? Akılsızın durumu bile onunkinden daha umut vericidir. 21 Çocukluğundan beri kölesini şımartan, Sonunda cezasını çeker. 22 Öfkeli kişi çekişme yaratır, Huysuz kişinin başkaldırısı eksik olmaz. 23 Kibir insanı küçük düşürür, Alçakgönüllülükse onur kazandırır. 24 Hırsızla ortak olanın düşmanı kendisidir, Mahkemede yemin etse de bildiğini söylemez. 25 İnsandan korkmak tuzaktır, Ama RAB'be güvenen güvenlikte olur. 26 Hükümdarın gözüne girmek isteyen çoktur, Ama RAB'dir insana adalet sağlayan. 27 Doğrular haksızlardan iğrenir, Kötüler de dürüst yaşayanlardan.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. 3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. 4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. 5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad. 7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. 8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. 9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. 12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. 14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. 15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját. 16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. 17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek. 18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! 19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl! 21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú. 22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke. 23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer. 24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. 25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. 26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete. 27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.