Özdeyişler 14 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

1 Bilge kadın evini yapar, Ahmak kadın evini kendi eliyle yıkar. 2 Doğru yolda yürüyen, RAB'den korkar, Yoldan sapan, RAB'bi hor görür. 3 Ahmağın sözleri sırtına kötektir, Ama bilgenin dudakları kendisini korur. 4 Öküz yoksa yemlik boş kalır, Çünkü bol ürünü sağlayan öküzün gücüdür. 5 Güvenilir tanık yalan söylemez, Yalancı tanıksa yalan solur. 6 Alaycı bilgeliği arasa da bulamaz, Akıllı içinse bilgi edinmek kolaydır. 7 Akılsız kişiden uzak dur, Çünkü sana öğretecek bir şeyi yok. 8 İhtiyatlı kişinin bilgeliği, ne yapacağını bilmektir, Akılsızların ahmaklığıysa aldanmaktır. 9 Ahmaklar suç sunusuyla^[1] alay eder, Dürüstler ise iyi niyetlidir. 10 Yürek kendi acısını bilir, Sevinciniyse kimse paylaşmaz. 11 Kötü kişinin evi yerle bir edilecek, Doğru kişinin konutuysa bayındır olacak. 12 Öyle yol var ki, insana düz gibi görünür, Ama sonu ölümdür. 13 Gülerken bile yürek sızlayabilir, Sevinç bitince acı yine görünebilir. 14 Yüreği dönek olan tuttuğu yolun, İyi kişi de yaptıklarının ödülünü alacaktır. 15 Saf kişi her söze inanır, İhtiyatlı olansa attığı her adımı hesaplar. 16 Bilge kişi korktuğu için kötülükten uzaklaşır, Akılsızsa büyüklük taslayıp kendine güvenir. 17 Çabuk öfkelenen ahmakça davranır, Düzenbazdan herkes nefret eder. 18 Saf kişilerin mirası akılsızlıktır, İhtiyatlı kişilerin tacı ise bilgidir. 19 Alçaklar iyilerin önünde, Kötüler doğruların kapısında eğilirler. 20 Komşusu bile yoksulu sevmez, Oysa zenginin dostu çoktur. 21 Komşuyu hor görmek günahtır, Ne mutlu mazluma lütfedene! 22 Kötülük tasarlayan yolunu şaşırmaz mı? Oysa iyilik tasarlayan sevgi ve sadakat kazanır. 23 Her emek kazanç getirir, Ama boş lakırdı yoksulluğa götürür. 24 Bilgelerin tacı servetleridir, Akılsızlarsa ahmaklıklarıyla tanınır^[2]. 25 Dürüst tanık can kurtarır, Yalancı tanık aldatıcıdır. 26 RAB'den korkan tam güvenliktedir, RAB onun çocuklarına da sığınak olacaktır. 27 RAB korkusu yaşam kaynağıdır, İnsanı ölüm tuzaklarından uzaklaştırır. 28 Kralın yüceliği halkının çokluğuna bağlıdır, Halk yok olursa hükümdar da mahvolur. 29 Geç öfkelenen akıllıdır, Çabuk sinirlenen ahmaklığını gösterir. 30 Huzurlu yürek bedenin yaşam kaynağıdır, Hırs ise insanı için için yer bitirir. 31 Muhtacı ezen, Yaradanı'nı hor görüyor demektir. Yoksula acıyansa Yaradan'ı yüceltir. 32 Kötü kişi uğradığı felaketle yıkılır, Doğru insanın ölümde bile sığınacak yeri var. 33 Bilgelik akıllı kişinin yüreğinde barınır, Akılsızlar arasında bile kendini belli eder. 34 Doğruluk bir ulusu yüceltir, Oysa günah herhangi bir halk için utançtır. 35 Kral sağduyulu kulunu beğenir, Utanç getirene öfkelenir.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt. 2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt. 3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket. 4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van. 5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából. 6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû. 7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét. 8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás. 9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. 10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes. 11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik. 12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út. 13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. 14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú. 15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz. 16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott. 17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz. 18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját. 19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. 20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. 21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! 22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek. 23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés. 24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság. 25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok. 26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke. 27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására. 28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása. 29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az. 30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása. 31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn. 32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van. 33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti. 34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek. 35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.