1Spun adevărul în Cristos, nu mint: conștiința mea mărturisește, prin Duhul Sfânt, pentru mine2că am o mare întristare și o durere neîncetată în inimă.3Căci aș vrea, mai degrabă, să fiu eu însumi blestemat[1] și despărțit de Cristos de dragul fraților mei, al rudelor mele după trup, (Lev 27:28)4care sunt israeliți! Ale lor sunt înfierea[2], slava[3], legămintele, darea Legii, închinarea[4] și promisiunile. (Ex 4:22; Ex 16:7; Ex 16:10; Lev 9:6; Lev 9:23; Num 16:19; Ier 31:9; Os 11:1; Ro 8:15)5Ai lor sunt patriarhii[5] și din ei a venit, după trup, Cristos, Care este deasupra tuturor, Dumnezeu binecuvântat în veci! Amin.6Dar aceasta nu înseamnă că a dat greș Cuvântul[6] lui Dumnezeu. Căci nu toți cei din Israel sunt Israel7și nu toți sunt copiii lui Avraam doar pentru că sunt sămânța lui, ci, așa cum este scris: „Prin Isaac își va primi numele sămânța[7] ta.“[8] (Gen 21:12; Gal 3:16)8Aceasta înseamnă că nu copiii trupești sunt copiii lui Dumnezeu, ci copiii promisiunii sunt priviți ca sămânță.9Căci cuvântul promisiunii a fost acesta: „Cam pe vremea aceasta voi veni, iar Sara va avea un fiu.“[9] (Gen 18:10; Gen 18:14)10Dar nu numai atât, ci și Rebeca a primit o promisiune, când a rămas însărcinată printr‑un singur om[10], strămoșul[11] nostru Isaac.11Căci, deși gemenii nu se născuseră încă, nici nu făcuseră ceva bine sau rău (pentru ca scopul lui Dumnezeu în alegere să rămână, nu prin fapte, ci prin Cel Care cheamă),12i s‑a spus: „Cel mai mare îi va sluji celui mai tânăr.“[12] (Gen 25:23)13Așa cum este scris: „Pe Iacov l‑am iubit, dar pe Esau l‑am urât.“[13] (Mal 1:2)14Așadar, ce vom spune? Nu cumva este nedreptate din partea lui Dumnezeu? În niciun caz!15Căci lui Moise i‑a spus: „Eu voi avea milă de cel ce vreau să am milă și Mă voi îndura de cel ce vreau să Mă îndur.“[14] (Ex 33:19)16Prin urmare, nu depinde de cel ce dorește, nici de cel ce aleargă, ci de Dumnezeu, Care are milă.17Căci Scriptura îi spune lui Faraon: „Te‑am ridicat tocmai pentru aceasta: ca să‑Mi arăt în tine puterea Mea și astfel Numele Meu să fie vestit pe întreg pământul.“[15] (Ex 9:16)18Astfel, El are milă de cine dorește și împietrește pe cine dorește.19Dar îmi vei zice: „Atunci, de ce mai găsește vină?! Căci cine se poate împotrivi voii Lui?!“20Dar, mai degrabă, cine ești tu, omule, ca să te contrazici cu Dumnezeu?! Oare lucrul întocmit îi va spune celui care l‑a întocmit: „De ce m‑ai făcut așa?“?[16] (Is 29:16; Is 45:9)21Sau nu are olarul autoritate peste lut, ca să facă, din același bulgăre de lut, un vas pentru o întrebuințare de cinste, iar altul pentru o întrebuințare lipsită de cinste?22Dar dacă Dumnezeu, dorind să‑Și arate mânia și să‑Și facă cunoscută puterea, a suportat cu multă răbdare niște vase ale mâniei, pregătite pentru distrugere,23pentru ca să‑Și facă cunoscută bogăția slavei Sale față de niște vase ale milei, pe care le pregătise mai dinainte pentru slavă?24Astfel, El ne‑a chemat și pe noi, nu numai dintre iudei, ci și dintre neamuri.25Așa cum spune în Osea: „Pe cel ce nu era poporul Meu îl voi numi«Popor al Meu», și pe cea care nu era iubită, o voi numi«Iubită».“[17] (Os 2:23)26Și „În locul unde li s‑a spus: «Voi nu sunteți poporul Meu!», acolo vor fi numiți«Fii ai Dumnezeului cel Viu».“[18] (Os 1:10)27Iar Isaia strigă despre Israel: „Chiar dacă numărul fiilor lui Israel ar fi ca nisipul mării, doar rămășița va fi mântuită,28căci Domnul va duce la îndeplinire pe deplin și repede cuvântul rostit asupra pământului.“[19] (Is 10:22)29Și, așa cum a spus deja Isaia: „Dacă Domnul Oștirilor[20] nu ne‑ar fi lăsat o sămânță, am fi ajuns ca Sodoma și ne‑am fi asemănat cu Gomora.“[21] (Gen 2:1; Ex 7:4; Deut 4:19; Ios 5:14; 1 Re 22:19; Ps 44:9; Ps 148:2; Is 1:9; Is 40:26)
Necredința lui Israel
30Și atunci ce vom spune? Neamurile, care n‑au urmărit dreptatea, au obținut o dreptate, și anume o dreptate care este prin credință.31Însă Israel, care urmărea o lege a dreptății, n‑a ajuns la această lege.32De ce? Pentru că n‑a urmărit‑o prin credință, ci, ca și cum ar fi fost posibil, prin fapte. Ei s‑au lovit de Piatra de poticnire,33așa cum este scris: „Iată, așez în Sion o Piatră de poticnire și o Stâncă de cădere. Cel ce crede în El nu va fi făcut de rușine.“[22] (Is 8:14; Is 28:16)
1Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,2hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma,3mert kívánnám, hogy inkább én lennék átkozott, Krisztustól elszakítva, az én atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért,4akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek5akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenekfelett örökké áldandó Isten, Ámen.
Az ígéret gyermekei az igazi izraeliták
6Az pedig nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsuljon. Mert nem mindnyájan izraeliták, akik Izraeltől valók,7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt nevezik majd utódodnak.“8Azaz nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.9Mert az ígéretnek beszéde ez: „abban az időben eljövök és Sárának fia lesz.“10De nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi Atyánktól.11Még amikor meg sem születtek fiai, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, – hogy Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akarata szerint, –12megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbnek,13amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.“
Isten szabad kegyelme
14Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen!15Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“16Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.17Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“18Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.19Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?20De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?“21A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?22Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,23és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?24Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,25amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.26És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.27Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,28mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“29És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“
Krisztus a megütközés köve izrael számára
30Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.31Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.32Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,33amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“