1Atunci întreb: Și‑a respins Dumnezeu poporul? În niciun caz! Căci și eu sunt israelit, din sămânța lui Avraam, din seminția lui Beniamin.2Dumnezeu nu Și‑a respins poporul, pe care l‑a cunoscut mai dinainte. Nu știți ce spune Scriptura despre Ilie, cum se roagă el lui Dumnezeu împotriva lui Israel?3„Doamne, Ți‑au omorât profeții, Ți‑au dărâmat altarele. Numai eu singur am mai rămas, iar ei încearcă să‑mi ia viața.“[1] (1 Re 19:10; 1 Re 19:14)4Dar ce i‑a răspuns Dumnezeu[2]? „Mi‑am păstrat șapte mii de bărbați care nu și‑au aplecat genunchiul înaintea lui Baal[3].“[4] (1 Re 19:18)5Tot așa este și în vremea de acum: există o rămășiță potrivit alegerii harului,6iar dacă este prin har, atunci nu mai este prin fapte, pentru că altfel harul n‑ar mai fi har.7Ce putem spune atunci? Israel n‑a obținut ceea ce căuta, dar cei aleși au obținut. Iar ceilalți au fost împietriți,8așa cum este scris: „Dumnezeu le‑a dat un duh de adormire, ochi să nu vadă și urechi să nu audă, până în ziua de azi.“[5] (Deut 29:4; Is 29:10)9Iar David spune: „Să li se prefacă masa într‑o cursă, într‑un laț, într‑o capcană[6] și o răsplătire pe măsură!10Să li se întunece ochii ca să nu mai vadă! Fă să li se încovoaie mereu spinarea!“[7] (Ps 69:22)
Mântuirea neamurilor
11Prin urmare, întreb: s‑au împiedicat ei ca să cadă? În niciun caz, ci, datorită alunecării[8] lor, mântuirea a ajuns la neamuri, pentru a‑i face pe israeliți geloși.12Deci, dacă alunecarea lor a fost bogăție pentru lume, iar înfrângerea lor a fost bogăție pentru neamuri, cu cât mai mult va fi întoarcerea lor deplină[9]!?13Acum vă vorbesc vouă, neamurilor: întrucât sunt un apostol al neamurilor, eu îmi glorific slujirea,14încercând cumva să stârnesc gelozia neamului meu și să‑i salvez astfel pe unii dintre ei.15Căci dacă respingerea[10] lor a adus împăcarea lumii, ce va aduce atunci primirea lor, dacă nu viață din morți?!16Iar dacă cel dintâi rod este sfânt, atunci și aluatul este sfânt[11]; și dacă rădăcina este sfântă, atunci și ramurile sunt sfinte. (Num 15:17)17Dar dacă unele ramuri au fost rupte și tu, care ești o ramură de măslin sălbatic, ai fost altoită printre ele și ai devenit părtașă la rădăcina[12] și rodnicia măslinului,18nu te lăuda față de ramuri! Dacă te lauzi, amintește‑ți că nu tu susții rădăcina, ci rădăcina te susține pe tine!19Vei spune: „Ramurile au fost rupte ca să fiu altoit eu!“20Așa este. Ele au fost rupte prin necredință, iar tu stai în picioare prin credință! Așadar, nu te îngâmfa, ci teme‑te!21Căci, dacă n‑a cruțat Dumnezeu ramurile naturale, nu te va cruța nici pe tine!22Uită‑te deci la bunătatea și la asprimea lui Dumnezeu: asprime față de cei care au căzut și bunătate față de tine, dacă rămâi în bunătatea Lui. Altfel, și tu vei fi tăiat.23Chiar și ei, dacă nu persistă în necredință, vor fi altoiți, pentru că Dumnezeu este în stare să‑i altoiască din nou.24Căci dacă tu ai fost tăiat din ceea ce, prin natura sa, este un măslin sălbatic și ai fost altoit, împotriva naturii tale, într‑un măslin bun, cu cât mai mult vor fi altoiți aceștia, care sunt ramuri naturale, în propriul lor măslin!?
Întregul Israel va fi mântuit
25Căci nu vreau să nu știți taina[13] aceasta, fraților, ca să nu credeți în voi înșivă că sunteți înțelepți: o parte din Israel a căzut în împietrire,[14] până când va intra numărul deplin al neamurilor.[15]26Și astfel[16] tot Israelul va fi mântuit[17], după cum este scris: „Eliberatorul va veni din Sion; El va îndepărta neevlavia[18] de la Iacov.27Acesta este legământul Meu cu ei, când le voi înlătura păcatele.“[19] (Is 27:9; Is 59:20; Ier 31:33)28În ce privește Evanghelia, ei sunt dușmani din cauza voastră, însă, în ce privește alegerea, ei sunt iubiți datorită patriarhilor.29Fiindcă darurile și chemarea lui Dumnezeu sunt fără regret.30Căci așa cum voi ați fost cândva neascultători față de Dumnezeu, dar acum vi s‑a arătat milă prin neascultarea acestora,31tot astfel și ei sunt acum neascultători, pentru ca, prin mila arătată vouă, să poată primi și ei acum[20] milă.32Căci Dumnezeu i‑a închis pe toți în neascultare, ca să aibă milă de toți.
Laudă lui Dumnezeu
33O, adâncul bogăției, înțelepciunii și cunoașterii lui Dumnezeu! Cât de nepătrunse sunt judecățile Lui și cât de neînțelese sunt căile Lui!34„Căci cine a cunoscut gândul Domnului? Sau cine a fost sfătuitorul Lui?[21] (Is 40:13)35Sau cine I‑a dat mai întâi ceva, ca El să trebuiască să‑i dea înapoi?“[22] (Iov 41:11)36Fiindcă din El, prin El și pentru El sunt toate lucrurile. A Lui să fie slava în veci! Amin.
1Kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül és Benjámin törzséből való.2Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor vádat emel Istennél Izrael ellen:3„Uram a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták, és csak én maradtam egyedül, és nekem is életemre törnek.“4De mit mond neki az isteni felelet? „Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.“5Így tehát most is van maradék a kegyelemből való kiválasztás szerint.6Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből. Különben a kegyelem nem volna kegyelem. Ha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből. Különben a cselekedet nem volna cselekedet.7Mi tehát a helyzet? Amire Izrael törekedett, azt nem nyerte el. A választottak ellenben elnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek.8Amint meg van írva: „Isten a kábultság lelkét adta nekik: szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.“9Dávid is ezt mondja: „Legyen az ő asztaluk számukra csapdává, hálóvá, megbotlássá és megtorlássá.10Sötétüljön el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mindenkorra görbítsd meg.“
Izrael elesése üdvösség a pogányoknak
11Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Semmiképpen! Hanem az ő elesésük miatt lett a pogányoké az üdvösség, hogy féltékennyé tegye Izraelt.12Ha pedig elesésük a világ gazdagsága lett, és az ő vereségük a pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek.13Mert nektek mondom, pogányoknak: mivel én a pogányoknak apostola vagyok, szolgálatomat azzal dicsőítem,14ha féltékennyé teszem az én atyámfiait, és így megtarthatnék közülük némelyeket.15Mert ha az ő elvettetésük a világ békességét szolgálta, mi mást jelenthetne befogadásuk, ha nem életet a halálból?16Ha pedig a tészta zsengéje szent, akkor a kenyér is az, és ha a gyökér szent, akkor az ágak is azok.
A szelíd és a vad olajfa
17Ha pedig egyes ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének,18ne kevélykedj az ágakkal szemben. Ha pedig kevélykedsz, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.19Azt mondod erre: Azért törettek ki az ágak, hogy én oltattassam be.20Úgy van: hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Fel ne fuvalkodjál, hanem félj.21Mert ha Isten a természetes ágaknak nem kedvezett, majd neked sem fog kedvezni.22Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha ugyan megmaradsz jóságában, mert különben te is kivágatol.23Viszont azok, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, beoltatnak, mert Isten ismét beolthatja őket.24Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak azok saját olajfájukba!
Az egész izrael üdvözülni fog
25Nem akarom, hogy ne tudjátok, atyámfiai, azt a titkot, – bölcsnek tartva magatokat –, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak rész szerint való, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak,26és így üdvözülni fog az egész Izrael, ahogy meg van írva: „Eljön Sionból a Szabadító, és eltörli Jákób gonoszságát,27és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.“28Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek – tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért.29Mert visszavonhatatlanok Isten ajándékai és az ő elhívása.30Mert ahogyan ti egykor nem engedelmeskedtetek Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük révén,31úgy ők is most engedetlenek, hogy a nektek jutott irgalom révén ők is irgalmasságot nyerjenek.32Mert Isten mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin megkönyörüljön.
Isten bölcsességének dícsérete
33Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Milyen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai!34Ugyan „ki ismerte meg az Úr gondolatait? Vagy ki volt neki tanácsadója?35Vagy ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie?“36Mert tőle, általa és érte van minden. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.