Revelaţia 10

Noua Traducere Românească

de la Biblica
1 Am văzut un alt înger puternic care cobora din cer învăluit într‑un nor și având deasupra capului un curcubeu. Fața lui era ca soarele, picioarele îi erau ca niște stâlpi de foc,2 și în mână avea un sul mic, care era deschis. Și‑a pus piciorul drept pe mare, piciorul stâng pe uscat3 și a strigat cu glas tare, așa cum rage un leu. Când a strigat el, cele șapte tunete și‑au făcut auzite glasurile lor,4 iar când cele șapte tunete au vorbit, eram gata să scriu, însă din cer am auzit un glas, zicând: „Pecetluiește ceea ce au spus cele șapte tunete și nu scrie!“5 Îngerul pe care l‑am văzut stând în picioare pe mare și pe uscat și‑a ridicat mâna dreaptă spre cer6 și a jurat pe Cel Ce trăiește în vecii vecilor, Care a creat cerul și ceea ce este în el, pământul și ceea ce este pe el și marea și ceea ce este în ea, că nu va mai fi nicio amânare,7 ci în zilele când al șaptelea înger va suna din trâmbiță, se va împlini taina[1] lui Dumnezeu, așa cum le‑a vestit El robilor Săi, profeții. (Apo 1:20)8 Glasul pe care l‑am auzit din cer mi‑a vorbit din nou și mi‑a zis: „Du‑te, ia sulul deschis care este în mâna îngerului ce stă în picioare pe mare și pe uscat!“9 M‑am dus la înger și i‑am zis să‑mi dea acel sul mic. El mi‑a zis: „Ia‑l și mănâncă‑l! Îți va amărî stomacul, dar în gură îți va fi dulce ca mierea.“[2] (Ez 3:3; Ez 3:14)10 Am luat sulul din mâna îngerului și l‑am mâncat. În gura mea a fost dulce ca mierea, dar când l‑am mâncat, stomacul mi s‑a făcut amar.11 Atunci el mi‑a zis: „Trebuie să profețești din nou despre multe popoare, neamuri, limbi și regi[3]!“

Revelaţia 10

Újszövetség: élet, igazság és világosság

de la Biblica
1 És láttam egy másik erős angyalt leszállni az égből, aki felhőbe öltözött és a fején szivárvány volt és az arca olyan volt, mint a nap és lábai, mint a tűzoszlopok.2 És kezében egy nyitott könyvecske volt, és jobb lábát a tengerre, bal lábát pedig a földre tette.3 És hangosan kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít, és amikor kiáltott, megszólaltatta a hét menydörgést is a maga hangján.4 És amikor a hét mennydörgés megszólaltatta hangját, írni akartam, de az égből szózatot hallottam, amely ezt mondta nekem: „Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és azokat ne írd le“.5 És az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre,6 és megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne lévőket, és a földet és a benne lévőket, és a tengert és a benne lévőket, hogy nem lesz több időhaladék,7 hanem azokban a napokban, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd, beteljesedik Istennek a titka, amint megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak.8 És a szózat, amit az égből hallottam, ismét szólt hozzám és ezt mondta: „Menj el és vedd át azt a nyitott könyvecskét, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van“.9 Elmentem azért az angyalhoz és ezt mondtam neki: „Add át nekem a könyvecskét“. És ő ezt mondta nekem: „Vedd át és edd meg. Gyomrodat megkeseríti ugyan, de szádban édes lesz, mint a méz“.10 Átvettem azért a könyvecskét az angyal kezéből és megettem. Számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tőle.11 Aztán ez a szó hangzott felém: „Ismét prófétálnod kell sok nép és nemzet és nyelvek és királyok felől“.