Marcu 15

Noua Traducere Românească

de la Biblica
1 Dis‑de‑dimineață, conducătorii preoților au ținut imediat sfat împreună cu bătrânii, cărturarii și întreg Sinedriul[1]. Apoi, după ce L‑au legat pe Isus, L‑au dus și L‑au dat pe mâna lui Pilat[2]. (Mat 27:1; Mat 27:11; Mar 14:55; Lu 23:1; Ioan 18:28; Fapte 13:7)2 Pilat L‑a întrebat: – Ești Tu Împăratul iudeilor? Isus, răspunzându‑i, a zis: – Tu o spui!3 Conducătorii preoților Îl acuzau de multe lucruri.4 Pilat L‑a întrebat din nou: – Nu răspunzi nimic? Uite de câte lucruri Te acuză ei!5 Dar Isus n‑a mai răspuns nimic, astfel că Pilat era uimit.6 Pilat le elibera la fiecare sărbătoare un prizonier pe care‑l cereau ei. (Mat 27:15; Lu 23:13; Ioan 18:39)7 Era unul numit Barabba[3], închis împreună cu răsculații care săvârșiseră o crimă în timpul răscoalei. (Mat 27:16)8 Mulțimea a venit și a început să‑i ceară lui Pilat să facă ceea ce făcea de obicei.9 Pilat le‑a răspuns, zicând: – Vreți să vi‑L eliberez pe Împăratul iudeilor?10 Căci știa că din invidie Îl dăduseră conducătorii preoților pe mâna lui.11 Însă conducătorii preoților au incitat mulțimea să ceară să le elibereze mai bine pe Barabba.12 Pilat, răspunzând iarăși, le‑a zis: – Și atunci ce doriți să fac cu Cel pe Care‑L numiți Împăratul iudeilor?13 Ei au strigat din nou: – Răstignește‑L!14 Pilat i‑a întrebat: – Dar ce rău a făcut? Însă ei strigau și mai tare: – Răstignește‑L!15 Și astfel, Pilat, dorind să facă pe placul mulțimii, le‑a eliberat pe Barabba, iar pe Isus, după ce a pus să‑L biciuiască,[4] L‑a dat să fie răstignit.16 Soldații L‑au dus în palat, adică în pretoriu[5], și au chemat toată cohorta[6]. (Mat 27:27; Ioan 19:2)17 L‑au îmbrăcat cu o mantie de purpură, au împletit o coroană de spini și I‑au așezat‑o pe cap.18 Și au început să‑L salute, zicând: „Plecăciune[7], Împărate al iudeilor!“[8]19 Ei Îl loveau peste cap cu o trestie, Îl scuipau și se puneau în genunchi, închinându‑I‑se.20 După ce și‑au bătut joc de El astfel, L‑au dezbrăcat de mantia de purpură, L‑au îmbrăcat cu hainele Lui și L‑au dus afară să‑L răstignească.21 Au obligat un trecător, un om care venea de la câmp, și anume pe Simon din Cirena, tatăl lui Alexandru și al lui Rufus, să ducă crucea lui Isus. (Mat 27:32; Lu 23:26; Ioan 19:16)22 L‑au adus la locul numit Golgota, care tradus înseamnă „Locul Craniului“[9].23 I‑au dat să bea vin amestecat cu smirnă,[10] dar El nu l‑a luat.[11] (Mat 27:34)24 După ce L‑au răstignit, și‑au împărțit hainele Lui între ei, aruncând sorții pentru ele,[12] ca să știe ce să ia fiecare. (Ps 22:18)25 Era ceasul al treilea[13] când L‑au răstignit. (Mar 9:1)26 Deasupra Lui era o inscripție pe care era scrisă acuzația: „Împăratul iudeilor.“27 Au răstignit împreună cu El doi răsculați[14], unul la dreapta și unul la stânga Lui.28 Astfel a fost împlinită Scriptura, care zice: „A fost numărat alături de cei nelegiuiți.“29 Cei ce treceau pe acolo blasfemiau împotriva Lui, dădeau din cap și ziceau: „Ha! Tu, Cel Care dărâmi Templul și‑l reconstruiești în trei zile,30 salvează‑Te pe Tine Însuți și dă‑Te jos de pe cruce!“31 Tot astfel și conducătorii preoților, împreună cu cărturarii, Îl batjocoreau între ei, zicând: „Pe alții i‑a salvat, dar pe Sine Însuși nu Se poate salva!32 «Cristosul»! «Împăratul lui Israel»! Să Se coboare acum de pe cruce, ca să vedem și să credem!“ Cei care erau răstigniți împreună cu El Îl insultau și ei.33 Când a venit ceasul al șaselea, s‑a făcut întuneric peste toată țara până la ceasul al nouălea.[15] (Mat 27:45; Mar 12:1; Lu 23:44; Ioan 19:28)34 La ceasul al nouălea, Isus a strigat cu glas tare: „Eloi, Eloi, lema sabactani?“, care tradus înseamnă „Dumnezeul Meu, Dumnezeul Meu, de ce M‑ai părăsit?“[16] (Ps 22:1)35 Unii dintre cei ce stăteau acolo L‑au auzit și au zis: „Iată că‑l strigă pe Ilie!“36 Cineva a alergat și a umplut un burete cu oțet de vin[17], l‑a pus într‑o trestie și I l‑a dat să‑l bea, zicând: „Lăsați să vedem dacă vine Ilie să‑L dea jos!“37 Dar Isus, strigând cu glas tare, Și‑a dat suflarea.38 Atunci draperia[18] Templului s‑a rupt în două, de sus până jos. (Ev 9:1; Ev 10:14)39 Când centurionul[19] care stătea în fața lui Isus a văzut că[20] Și‑a dat suflarea astfel, a zis: „Într-adevăr, Omul Acesta era Fiul lui Dumnezeu!“40 Acolo erau și niște femei care priveau de departe. Printre ele erau și Maria Magdalena, Maria, mama lui Iacov cel tânăr și a lui Iose[21], și Salome, (Mat 27:56)41 care Îl urmaseră pe Isus și‑I slujiseră atunci când Se afla în Galileea. Și mai erau încă multe altele care veniseră cu El la Ierusalim.42 Când s‑a făcut deja seară, pentru că era Ziua Pregătirii, adică ziua de dinaintea Sabatului, (Mat 27:57; Lu 23:50; Ioan 19:38)43 Iosif din Arimateea, un sfetnic distins din Sinedriu[22], care și el aștepta Împărăția lui Dumnezeu, a îndrăznit să se ducă la Pilat și să‑i ceară trupul lui Isus. (Mar 14:55)44 Pilat a rămas uimit că murise deja și l‑a chemat pe centurion ca să‑l întrebe dacă murise demult.45 Aflând aceasta de la centurion, i‑a dăruit lui Iosif trupul.46 După ce a cumpărat o pânză de in, Iosif a dat jos trupul, L‑a înfășurat în pânza de in, L‑a pus într‑un mormânt săpat în stâncă și a rostogolit o piatră la intrarea mormântului.47 Maria Magdalena și Maria, mama lui Iose, se uitau unde era pus.

Marcu 15

Újszövetség: élet, igazság és világosság

de la Biblica
1 Mindjárt reggel tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.2 Pilátus pedig megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Ő pedig így felelt: „Te mondod.“3 És erősen vádolták őt a főpapok.4 Pilátus pedig ismét megkérdezte őt: „Semmit sem felelsz? Íme, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!“5 Jézus pedig semmit sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott elbocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.7 Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, megkötöztetve azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek el.8 A sokaság pedig kiáltva, kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.9 Pilátus pedig ezt kérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?“ –10 mert tudta, hogy irigységből adták kezére a főpapok.11 A főpapok azonban felizgatták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.12 Pilátus pedig ismét megkérdezte tőlük: „Mit akartok tehát, hogy cselekedjem azzal, akit a zsidók királyának mondotok?“13 És azok ismét kiáltottak: „Feszítsd meg!“14 Pilátus pedig ezt mondta nekik: „De mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig annál jobban kiáltottak: „Feszítsd meg!“15 Pilátus pedig eleget akarva tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, kezükbe adta, hogy megfeszítsék.16 A vitézek pedig elvitték őt az udvar belső részébe, ami az őrház, és összehívták az egész csapatot.17 Bíborba öltöztették, és tövisből font koszorút tettek a fejére,18 és elkezdték őt köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!“19 A fejét nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva tisztelték őt.20 Mikor pedig kicsúfolták, levették róla a bíbor ruhát, és saját ruháiba öltöztették; és kivitték, hogy megfeszítsék.21 Kényszerítettek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Alexander és Rufusz atyját, hogy vigye a keresztjét.22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely,23 és mirhás bort adtak neki inni; de ő nem fogadta el.24 Ekkor keresztre feszítették, és elosztották ruháit, sorsot vetve azokra, hogy ki mit kapjon.25 Három óra volt, amikor megfeszítették őt.26 Az elítélésének oka pedig így volt föléje felírva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.27 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, egyet jobb és egyet bal keze felől.28 És így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „És bűnösök közé számlálták.“29 Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatva és ezt mondva: „Hah! – te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,30 szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!“31 Hasonlóképpen a főpapok is, csúfolódva egymás között, az írástudókkal együtt ezt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem bírja megmenteni.32 A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.“ Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták őt.33 Amikor pedig hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.34 És kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott és ezt mondta: „Elói, Elói! Lámá sabaktáni?“ – ami megmagyarázva azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“35 Néhányan pedig meghallva ezt az ott állók közül, ezt mondták: „Íme, Illést hívja.“36 Egy ember pedig odafutott, és egy szivacsot megtöltve ecettel, nádszálra tűzve, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!“37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kibocsátotta lelkét.38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.39 Amikor pedig a százados, aki vele átellenben állt, látta, hogy így kiáltva bocsátotta ki lelkét, ezt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!“40 Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, és közöttük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakabnak és Józsefnek anyja és Salómé,41 akik amikor Galileában volt, akkor is követték őt, és szolgáltak neki; és sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.42 Amikor immár este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap,43 eljött az arimátiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és elkérte Jézusnak testét.44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.45 Amikor ezt megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek.46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, amely kősziklába volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.47 A magdalai Mária pedig és Mária, a József anyja nézték, hová helyezték őt.