1Într‑o zi de Sabat, Isus trecea prin lanurile de grâu. Ucenicii Lui smulgeau spice, le frecau cu mâinile și mâncau boabele. (Mat 12:1; Mar 2:23)2Unii dintre farisei le‑au zis: – De ce faceți ce nu este voie în ziua de Sabat?3Isus, răspunzându‑le, a zis: – N‑ați citit ce a făcut David atunci când i s‑a făcut foame, atât lui, cât și celor ce erau cu el?4Cum a intrat în Casa lui Dumnezeu și a luat și a mâncat pâinile prezentării,[1] pe care nu este îngăduit să le mănânce decât preoții, și cum a dat și celor ce erau cu el? (1 Sam 21:1)5Apoi le‑a zis: – Fiul Omului este Domn al Sabatului.
Isus vindecă, în ziua Sabatului, un om cu mâna uscată
6Într‑o altă zi de Sabat, a intrat în sinagogă și dădea învățătură. Acolo se afla un om a cărui mână dreaptă era uscată[2]. (Mat 12:9; Mar 3:1)7Cărturarii și fariseii Îl urmăreau pe Isus, ca să vadă dacă vindecă în ziua de Sabat și să găsească astfel o acuzație împotriva Lui.8Însă El le știa gândurile, așa că i‑a zis omului care avea mâna uscată: „Ridică‑te și stai în mijloc!“ El s‑a ridicat și a stat acolo.9Apoi Isus le‑a zis: „Vă întreb: este voie în ziua de Sabat să faci bine sau să faci rău, să salvezi o viață sau s‑o distrugi?“10Și rotindu‑Și privirea peste toți, i‑a zis omului: „Întinde‑ți mâna!“ El a făcut întocmai și mâna lui a fost făcută sănătoasă.11Atunci ei s‑au umplut de mânie[3] și au început să discute unii cu alții despre ce I‑ar putea face lui Isus.
Alegerea celor doisprezece apostoli
12Într‑una din zilele acelea, Isus S‑a dus pe munte să Se roage și a petrecut toată noaptea în rugăciune către Dumnezeu. (Mat 10:2; Mar 3:13; Fapte 1:13)13Când s‑a făcut ziuă, i‑a chemat pe ucenicii Săi și a ales doisprezece dintre ei, pe care i‑a numit apostoli[4].14Aceștia sunt: Simon, pe care l‑a numit Petru, și Andrei, fratele lui; Iacov; Ioan; Filip; Bartolomeu[5]; (Ioan 1:45)15Matei; Toma; Iacov, fiul lui Alfeu; Simon, numit Zelotul[6];16Iuda[7], fiul lui Iacov; și Iuda Iscarioteanul, cel care a ajuns trădător. (Mat 10:3; Mar 3:18)
Fericiri și vaiuri
17A coborât împreună cu ei și S‑a oprit pe un loc neted, alături de o mare mulțime de ucenici de‑ai Săi și de o mare mulțime de oameni din toată Iudeea, din Ierusalim și din regiunea de coastă a Tyrului și a Sidonului, (Mat 5:3)18care veniseră să‑L asculte și să fie vindecați de bolile lor. Cei chinuiți de duhuri necurate erau vindecați și ei.19Toată mulțimea încerca să‑L atingă, pentru că din El ieșea o putere care‑i vindeca pe toți.20Isus Și‑a ridicat ochii spre ucenicii Lui și le‑a zis: „Fericiți sunteți voi cei săraci, căci a voastră este Împărăția lui Dumnezeu!21Fericiți sunteți voi cei flămânzi acum, căci voi veți fi săturați! Fericiți sunteți voi, care acum plângeți, căci voi veți râde!22Fericiți sunteți voi când oamenii vă urăsc, când vă resping, vă insultă și alungă numele vostru ca pe ceva rău, din cauza Fiului Omului.23Bucurați‑vă, în ziua aceea, și săltați de veselie, pentru că iată, răsplata voastră este mare în cer! Căci tot așa făceau și strămoșii[8] voștri cu profeții.24Dar vai de voi, cei bogați, căci voi v‑ați primit mângâierea!25Vai de voi, cei care acum sunteți sătui, căci voi veți flămânzi! Vai de voi, cei care râdeți acum, căci voi veți jeli și veți plânge!26Vai de voi, când toți oamenii vă vor vorbi de bine, căci tot așa au făcut și strămoșii voștri cu falșii profeți!
Iubirea dușmanilor
27Eu însă vă spun vouă, celor ce ascultați: iubiți‑vă dușmanii, faceți‑le bine celor ce vă urăsc, (Mat 5:39)28binecuvântați‑i pe cei ce vă blestemă și rugați‑vă pentru cei ce se poartă urât cu voi!29Celui ce te lovește peste un obraz, întoarce‑i‑l și pe celălalt! Pe cel ce‑ți ia haina, nu‑l împiedica să‑ți ia și cămașa!30Oricui îți cere, dă‑i, iar de la cel ce‑ți ia bunurile, să nu mai ceri înapoi!31Așa cum doriți să vă facă vouă oamenii, faceți‑le și voi la fel!32Dacă‑i iubiți pe cei ce vă iubesc, ce fel de recompensă vi se cuvine? Căci și păcătoșii[9] îi iubesc pe cei care‑i iubesc pe ei. (Lu 5:30)33Și dacă le faceți bine celor ce vă fac bine, ce fel de recompensă vi se cuvine? Și păcătoșii fac la fel.34Iar dacă‑i împrumutați pe cei de la care sperați să primiți înapoi, ce fel de recompensă vi se cuvine? Și păcătoșii îi împrumută pe păcătoși, ca să primească înapoi la fel.35Voi însă iubiți‑vă dușmanii, faceți bine și împrumutați, fără să mai așteptați nimic în schimb! Astfel, răsplata voastră va fi mare și veți fi fii ai Celui Preaînalt, fiindcă El este bun și cu cei nerecunoscători și răi.36Fiți milostivi, tot așa cum și Tatăl vostru este milostiv.
Paiul și bârna
37Nu judecați și nu veți fi judecați! Nu condamnați și nu veți fi condamnați! Iertați și veți fi iertați! (Mat 7:1)38Dați și vi se va da! O măsură plină, îndesată, clătinată și care se revarsă, va fi pusă în poala voastră. Căci cu ce măsură măsurați, vi se va măsura.“39Le‑a spus apoi și o pildă: „Poate oare un orb să călăuzească un alt orb? Nu vor cădea ei amândoi în groapă?40Ucenicul nu este mai presus de învățătorul său, dar orice ucenic pe deplin pregătit va fi ca învățătorul lui.41De ce vezi tu așchia[10] din ochiul fratelui tău, dar nu observi bârna din propriul tău ochi?!42Cum îi poți spune fratelui tău: «Frate, lasă‑mă să‑ți scot așchia din ochi!», când tu însuți nu vezi bârna din ochiul tău? Ipocritule! Scoate mai întâi bârna din ochiul tău, și atunci vei vedea clar să scoți așchia din ochiul fratelui tău.
Identificarea profeților falși după fapte
43Căci nu este niciun pom bun care să facă rod stricat și, iarăși, niciun pom stricat care să facă rod bun. (Mat 7:17)44Căci fiecare pom este cunoscut după propriul său rod. Fiindcă oamenii nu culeg smochine din spini, și nici nu strâng struguri din mărăcini!45Omul bun scoate ce este bun din vistieria bună a inimii lui, dar cel rău scoate ce este rău din vistieria lui cea rea. Căci din belșugul inimii îi vorbește gura.
Casa zidită pe stâncă
46De ce‑Mi ziceți: «Doamne, Doamne!» și nu faceți ce spun Eu? (Mat 7:24)47Vă voi arăta cu cine se aseamănă orice om care vine la Mine, aude cuvintele Mele și le face:48este asemenea unui om care, atunci când a construit o casă, a săpat adânc și i‑a pus temelia pe stâncă. Când a venit șuvoiul de apă, râul a izbit în casa aceea și n‑a putut s‑o clatine, pentru că fusese construită bine[11].49Însă cel ce aude și nu face, este asemenea unui om care a construit o casă pe pământ, fără temelie. Când râul a izbit în ea, casa s‑a prăbușit imediat și distrugerea acelei case a fost mare.“
1Történt pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy vetések között ment át, és az ő tanítványai kalászokat tépdestek, és azokat kezükkel kimorzsolva ették.2Némelyek pedig a farizeusok közül ezt mondták nekik: „Miért cselekszitek azt, amit szombatnapon nem szabad cselekedni?“3Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, hogy mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett, és azok is, akik vele voltak?4Bement az Úr házába, és elvette a szent kenyereket, és evett, és adott azoknak is, akik vele voltak, pedig azokat nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak.“5Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia ura a szombatnak is.“
Jézus szombaton gyógyít
6Történt egy másik szombaton, hogy a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt.7Az írástudók és farizeusok leselkedtek utána, hogy vajon gyógyít-e szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.8Ő pedig ismerve gondolataikat, ezt mondta a béna kezű embernek: „Kelj fel, és állj középre!“ Az felkelt, és középre állt.9Jézus ezt mondta nekik: „Valamit kérdezek tőletek: Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy elpusztítani?“10Végignézett rajtuk, és így szólt hozzá: „Nyújtsd ki a kezedet!“ Az pedig úgy tett, és a keze olyan éppé lett, mint a másik.11Azokat pedig esztelen düh szállta meg, és arról beszélgettek, hogy mit tegyenek Jézussal.
A tizenkét tanítvány elhívása
12Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhez imádkozva töltötte el.13Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett el.14Simont, akit Péternek nevezett, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,15Mátét, Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,16Júdást, a Jakab fiát és Iskáriótest, aki árulóvá lett.
Jézus tanít és gyógyít
17Aztán lement velük, megállt a síkságon, és vele együtt tanítványainak sokasága és a nép nagy tömege egész Júdeából és Jeruzsálemből, és Tírusznak és Szidónnak tengermellékéről. Ezek azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyítsa őket betegségeikből.18Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.19Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Kik a boldogok?
20Ő pedig tanítványaira nézett, és ezt mondta: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek Isten országa.21Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.22Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet az Emberfiáért.23Örüljetek azon a napon, és örvendezzetek, mert íme, jutalmatok bőséges lesz a mennyben, hiszen hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.24De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok már vigasztalásotokat.25Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok.26Jaj nektek, amikor minden ember jót mond rólatok, mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
Az ellenség szeretete
27„Nektek azonban, akik engem hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.28Áldjátok azokat, aki titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket bántalmaznak.29Aki egyik arcodat megüti, annak fordítsd oda a másikat is. Aki felsőruhádat elveszi, attól alsóruhádat se tagadd meg.30Mindenkinek, aki kér tőled, annak adj, és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.31És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal.32Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jót tettetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.33És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jót tettetek?34És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jót tettetek? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.35Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót, és adjatok kölcsön, érte semmit sem várva, és a ti jutalmatok sok lesz, és a magasságos Isten fiai lesztek, mert ő is jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.36Legyetek azért irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.
A képmutató ítélkezés
37„Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.38Adjatok, és adnak majd nektek is: jó, megnyomott, megrázott, színig telt mértékkel adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti is mértek.“39Példázatot is mondott nekik: „Vajon a vak vezethet-e világtalant? Nem esnek-e mindketten a verembe?40Nem különb a tanítvány az ő mesterénél. Csak ha mindent megtanult, akkor lesz olyan, mint a mestere.41Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, ami a te saját szemedben van, nem veszed észre?42Hogyan mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szálkát a te szemedből, holott a te szemedben lévő gerendát nem látod? Te képmutató, vedd ki először a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy kivedd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van.
Amilyen a fa, olyan a gyümölcse
43„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem. És nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.44Mert minden fát saját gyümölcséről lehet megismerni. Mert tövisről nem szednek fügét, sem a szederről nem szednek szőlőt.45A jó ember szívének jó kincseiből hoz elő jót. A gonosz ember pedig szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.46Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek azt, amit mondok?
Aki kősziklára épít
47„Ha valaki hozzám jön, és hallgatja az én beszédemet, és azokat megtartja, megmondom, kihez hasonló.48Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, és mélyre hatolt, és kősziklára alapozott: amikor aztán jött az árvíz, beleütközött az áradat abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta, mert kősziklára épült.49Aki pedig hallgatja beszédemet, de nem tartja meg, az hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földre építette házát fundamentum nélkül: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott, és romhalmazzá lett.“