1În acea vreme au sosit unii și I‑au istorisit lui Isus despre galileenii al căror sânge îl amestecase Pilat cu jertfele lor.2Isus, răspunzând, le‑a zis: „Credeți că acești galileeni au fost mai păcătoși decât toți ceilalți galileeni, pentru că au suferit aceste lucruri?3Vă spun că nu! Dar dacă nu vă pocăiți, toți veți pieri într‑un fel asemănător!4Sau credeți că acei optsprezece peste care a căzut turnul Siloamului și i‑a omorât au fost mai vinovați decât toți ceilalți oameni care locuiesc în Ierusalim?5Vă spun că nu! Ci dacă nu vă pocăiți, toți veți pieri într‑un fel asemănător[1]!“6Apoi le‑a spus această pildă: „Un om avea un smochin plantat în via sa. A venit să caute roade în el, dar n‑a găsit.7Atunci i‑a zis agricultorului: «Iată că sunt deja trei ani de când vin și caut roade în acest smochin, dar nu găsesc! Taie‑l deci! De ce să mai secătuiască pământul degeaba?!»8Însă acesta, răspunzând, i‑a zis: «Stăpâne, mai lasă‑l și anul acesta, iar eu voi săpa în jurul lui și îi voi pune gunoi.9Poate că, de acum înainte, va face roade. Dacă nu, îl vei tăia!»“
Vindecarea unei femei într‑o zi de Sabat
10Într‑o zi de Sabat, Isus dădea învățătură într‑una din sinagogi.11Și iată că acolo era o femeie care de optsprezece ani avea un duh de neputință. Ea era încovoiată și nu se putea îndrepta pe deplin.12Când a văzut‑o, Isus a chemat‑o și i‑a zis: „Femeie, ești eliberată de neputința ta!“13El Și‑a întins mâinile peste ea și deodată ea s‑a îndreptat; și‑L slăvea pe Dumnezeu.14Însă conducătorul sinagogii, indignat că Isus a vindecat în ziua de Sabat, a zis mulțimii: – Sunt șase zile în care trebuie să se lucreze. Veniți deci în acele zile să fiți vindecați, nu în ziua de Sabat!15Dar Domnul i‑a răspuns și a zis: – Ipocriților! Oare în ziua de Sabat nu‑și dezleagă fiecare dintre voi boul sau măgarul de la iesle și‑l duce să‑l adape?!16Această femeie, care este o fiică a lui Avraam și pe care, iată, Satan a ținut‑o legată timp de optsprezece ani, nu trebuia oare să fie dezlegată de legătura aceasta în ziua de Sabat?17Toți împotrivitorii Lui au rămas de rușine când a zis aceste lucruri. Și întreaga mulțime se bucura de toate lucrurile minunate care se înfăptuiau prin El.
Pilda bobului de muștar și a drojdiei
18Prin urmare, El a zis: – Cu ce seamănă Împărăția lui Dumnezeu și cu ce o voi asemăna? (Mat 13:31; Mar 4:30)19Ea este ca un bob de muștar pe care l‑a luat un om și l‑a aruncat în grădina lui. El a crescut și a devenit un pom, iar păsările cerului și‑au făcut cuiburi între ramurile lui.20El a zis iarăși: – Cu ce voi asemăna Împărăția lui Dumnezeu?21Este ca drojdia pe care a luat‑o o femeie și a pus‑o[2] în trei măsuri[3] de făină, până a dospit tot aluatul.
Intrarea în Împărăție
22Isus trecea prin cetăți și prin sate, dând învățătură și continuându‑Și călătoria spre Ierusalim. (Mat 7:13; Mat 7:22; Mat 8:11)23Cineva L‑a întrebat: – Doamne, numai câțiva vor fi mântuiți? El le‑a zis:24– Străduiți‑vă să intrați pe ușa cea îngustă! Căci vă spun că mulți vor încerca să intre, dar nu vor putea.25Odată ce Stăpânul casei se va ridica și va încuia ușa, voi, stând afară, veți începe să bateți la ușă și să ziceți: „Doamne, deschide‑ne!“ Dar El, răspunzând, vă va zice: „Nu știu de unde sunteți.“26Atunci veți începe să ziceți: „Noi am mâncat și am băut înaintea Ta, și pe străzile noastre ai dat Tu învățătură!“27Dar El, răspunzând, vă va zice: „Vă spun că nu știu de unde sunteți. Îndepărtați‑vă de la Mine, voi, toți lucrătorii nedreptății!“28Va fi plânsul și scrâșnirea dinților când îi veți vedea pe Avraam, pe Isaac, pe Iacov și pe toți profeții în Împărăția lui Dumnezeu, iar pe voi alungați!29Vor veni de la Răsărit și de la Apus, de la Nord și de la Sud și se vor așeza la masă în Împărăția lui Dumnezeu.30Și iată că sunt unii dintre cei din urmă care vor fi cei dintâi și sunt unii dintre cei dintâi care vor fi cei din urmă.
Plângere asupra Ierusalimului
31Chiar în ceasul acela au venit câțiva farisei și I‑au zis: – Pleacă și du‑Te de aici, căci Irod vrea să Te omoare! (Mat 23:37)32El le‑a răspuns: – Duceți‑vă și spuneți‑i acelei vulpi: iată, alung demoni și înfăptuiesc vindecări azi și mâine, iar a treia zi voi termina.33Trebuie însă ca azi, mâine și poimâine să‑Mi continui drumul, pentru că nu se poate ca un profet să piară afară din Ierusalim.34Ierusalime, Ierusalime, care omori profeții și ucizi cu pietre pe cei trimiși la tine! De câte ori am vrut să‑ți adun copiii așa cum își adună cloșca puii sub aripi, dar n‑ați vrut!35Iată, casa vă este lăsată pustie! Vă spun că nicidecum nu Mă veți mai vedea până când nu va veni vremea când veți zice: „Binecuvântat este Cel Ce vine în Numele Domnului!“[4] (Ps 118:26)
1Éppen abban az időben jöttek oda néhányan, akik neki hírt hoztak a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatukéval elegyítette.2Jézus ezt mondta nekik: „Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak valamennyi galileainál, mert ezt szenvedték el?3Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.4Vagy az a tizennyolc, akikre rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok, hogy bűnösebbek voltak minden más Jeruzsálemben lakó embernél?5Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.“
A terméketlen fügefa
6És ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája szőlőjében, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.7Ezt mondta a vincellérnek: Íme, három esztendeje, hogy ide járok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet is hiába?8De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom.9Hátha jövőre terem. Ha pedig nem, azután vágd ki.“
Jézus meggyógyítja a meggörnyedt asszonyt
10Egy zsinagógában tanított szombaton,11és íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke volt tizennyolc esztendő óta, és meg volt görnyedve, és egyáltalán nem tudott felegyenesedni.12Amikor Jézus meglátta, odahívta, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedtől!“13És rátette kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent.14Megszólalt a zsinagóga elöljárója felháborodva azon, hogy Jézus szombatnapon gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell. Tehát azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat és ne szombatnapon.“15Az Úr így válaszolt neki: „Képmutatók, vajon szombatnapon nem oldja-e el mindegyikőtök ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e itatni?16Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit a sátán megkötözött tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombatnapon?“17Amikor ezeket mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, és az egész sokaság örült azoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
A mustármag és a kovász
18Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló Isten országa? Mihez hasonlítsam?19Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetette a kertjében, és az felnőtt, és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak ágain.“20Majd ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát?21Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, három mérce lisztbe keverte, míg végül az egész megkelt.“
A szoros kapu
22Városokon és falvakon ment át, úton Jeruzsálem felé, miközben tanított.23Ezt mondta neki valaki: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?“ Ő pedig ezt mondta neki:24„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan igyekeznek majd bemenni, de nem mehetnek.25Amikor fölkel a gazda, és bezárja az ajtót, ti kívül álltok, és kezditek zörgetni az ajtót, és így szóltok: Uram! Uram! Nyisd ki nekünk! Ő így felel nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok!26Akkor majd elkezditek mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál.27Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!28Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.29És jönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és Isten országában letelepednek.30És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.“
Jézus üzen Heródesnek
31Ugyanabban az órában néhány farizeus ment hozzá, akik így szóltak: „Eredj el, és távozz innen, mert Heródes meg akar téged ölni.“32Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapra befejezem.33De ma, holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehet, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Jézus ítéletet mond Jeruzsálem felett
34„Jeruzsálem! Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk kiscsirkéit a szárnya alá, de ti nem akartátok!35Íme, elhagyott lesz a házatok. Bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: »Áldott, aki jön az Úr nevében!«“