1Fiindcă mulți au încercat să alcătuiască o istorisire detaliată despre lucrurile care s‑au împlinit printre noi,2așa cum ni le‑au încredințat cei ce au fost de la început martori oculari și care au ajuns slujitori ai Cuvântului,3am decis și eu, după ce am cercetat cu atenție toate lucrurile de la început, să ți le scriu în ordine, preaalesule Teofil,4ca să cunoști bine certitudinea[1] lucrurilor[2] despre care ai fost învățat prin viu grai.
Anunțarea nașterii lui Ioan Botezătorul
5În zilele lui Irod, regele Iudeei,[3] era un preot pe nume Zaharia, din ceata preoțească a lui Abia.[4] Soția lui era dintre fiicele lui Aaron și se numea Elisabeta. (1 Cro 24:1)6Amândoi erau drepți înaintea lui Dumnezeu, urmând fără vină toate poruncile și hotărârile drepte ale Domnului.7Dar nu aveau niciun copil, fiindcă Elisabeta era stearpă și amândoi erau înaintați în vârstă.8În timp ce Zaharia era de slujbă, pentru că venise rândul cetei lui să slujească înaintea lui Dumnezeu,9a fost ales prin sorți, după obiceiul preoției, să intre în Templul Domnului ca să tămâieze.10La ora tămâierii, toată mulțimea poporului se ruga afară.11Atunci i s‑a arătat un înger al Domnului, stând în picioare la dreapta altarului tămâierii.12Când l‑a văzut, Zaharia s‑a tulburat și l‑a cuprins frica.13Dar îngerul i‑a zis: – Nu te teme, Zaharia, fiindcă rugăciunea ta a fost ascultată. Soția ta, Elisabeta, îți va naște un fiu și îi vei pune numele Ioan[5].14El va fi bucuria și veselia ta și mulți se vor bucura de nașterea lui,15căci el va fi mare înaintea Domnului. Nu va bea niciodată vin, nici băutură tare și va fi umplut de Duhul Sfânt încă din pântecul mamei lui.16El îi va întoarce pe mulți dintre fiii lui Israel la Domnul, Dumnezeul lor.17Va merge înaintea Domnului, în duhul și în puterea lui Ilie, ca să întoarcă inimile taților spre copii[6], iar pe cei neascultători să‑i întoarcă la înțelepciunea celor drepți, ca să pregătească Domnului un popor gata pentru El. (Mal 4:5)18Zaharia l‑a întrebat pe înger: – După ce voi cunoaște lucrul acesta? Căci eu sunt bătrân, iar soția mea este înaintată în vârstă.19Îngerul, răspunzând, i‑a zis: – Eu sunt Gabriel, cel care stă înaintea lui Dumnezeu, și am fost trimis să vorbesc cu tine și să‑ți aduc aceste vești bune[7]. (Lu 2:10; Lu 3:18)20Iată că vei fi mut și nu vei mai putea vorbi până în ziua când se vor întâmpla aceste lucruri, pentru că nu ai crezut cuvintele mele, care se vor împlini la vremea lor.21Oamenii îl așteptau pe Zaharia și se mirau de întârzierea lui în Templu.22Când a ieșit, nu putea să le vorbească, astfel că ei au înțeles că avusese o viziune în Templu. El le făcea semne întruna și a continuat să rămână mut.23Când i s‑au terminat zilele de slujbă, s‑a dus acasă.24După un timp, Elisabeta, soția lui, a rămas însărcinată. Ea s‑a ținut ascunsă timp de cinci luni, zicând:25„Iată ce mi‑a făcut Domnul atunci când a privit spre mine, înlăturându‑mi disprețul pe care l‑am îndurat între oameni!“
Anunțarea nașterii lui Isus
26În luna a șasea,[8] îngerul Gabriel a fost trimis de Dumnezeu într‑o cetate din Galileea, numită Nazaret,27la o fecioară logodită cu un bărbat al cărui nume era Iosif, din Casa lui David. Numele fecioarei era Maria.28Intrând la ea, îngerul a zis: – Salutare[9], ție căreia ți s‑a dat har! Domnul este cu tine! Binecuvântată ești tu între femei!29Ea a fost foarte tulburată de aceste cuvinte și se gândea ce ar putea să însemne salutul acesta.30Îngerul i‑a zis: – Nu te teme, Maria, pentru că ai găsit har înaintea lui Dumnezeu!31Iată că vei rămâne însărcinată și vei naște un Fiu, Căruia Îi vei pune numele Isus[10]. (Fapte 7:45; Ev 4:8)32El va fi mare și va fi numit „Fiul Celui Preaînalt“, iar Domnul Dumnezeu Îi va da tronul strămoșului[11] Său, David.[12] (2 Sam 7:13; 2 Sam 7:16; Ps 2:6; Ps 89:26; Is 9:6)33Va împărăți peste Casa lui Iacov în veci, și Împărăția Lui nu va avea sfârșit.34Maria l‑a întrebat pe înger: – Cum se va întâmpla lucrul acesta de vreme ce eu nu știu de bărbat?35Îngerul, răspunzând, i‑a zis: – Duhul Sfânt Se va coborî peste tine și puterea Celui Preaînalt te va umbri. De aceea, Sfântul Care Se va naște va fi numit „Fiul lui Dumnezeu“[13].36Iată că Elisabeta, ruda ta, a conceput și ea un fiu, la bătrânețe. Și ea, care era numită stearpă, este acum în luna a șasea.37Căci niciun cuvânt de la Dumnezeu nu este fără putere.[14]38Maria a zis: – Iată‑mă, sunt roaba Domnului! Facă‑mi‑se după cuvântul tău! Și îngerul a plecat de la ea.
Maria în vizită la Elisabeta
39În zilele acelea, Maria s‑a ridicat și s‑a dus în grabă spre regiunea muntoasă, într‑o cetate a lui Iuda.40Ea a intrat în casa lui Zaharia și a salutat‑o pe Elisabeta.41Când Elisabeta a auzit salutul Mariei, copilașul a săltat în pântecul ei, și Elisabeta a fost umplută de Duhul Sfânt.42Ea a strigat cu glas tare și a zis: – Binecuvântată ești tu între femei și binecuvântat este rodul pântecului tău!43Cum de mi‑a fost dat să vină la mine mama Domnului meu?!44Căci iată, de îndată ce am auzit sunetul salutului tău, mi‑a săltat copilașul în pântec de bucurie!45Fericită este cea care a crezut că vor fi împlinite lucrurile care i‑au fost spuse de Domnul!
Cântarea Mariei
46Maria a zis: – Sufletul meu Îl preamărește pe Domnul[15]47și mi se bucură nespus duhul în Dumnezeu, Mântuitorul meu,48pentru că a privit cu îndurare la starea smerită a roabei Sale. Căci iată, de acum încolo, toate generațiile mă vor considera fericită49pentru că Cel Atotputernic a făcut lucruri mari pentru mine. Numele Lui este sfânt.50Mila Lui ține din generație în generație față de cei ce se tem de El.51El a făcut o minune cu[16] brațul Său; i‑a împrăștiat pe cei ce sunt mândri în cugetul inimii lor.52I‑a dat jos pe cei puternici de pe tronurile lor și i‑a înălțat pe cei smeriți.53Pe cei flămânzi i‑a săturat cu bunătăți, iar pe cei bogați i‑a dat afară cu mâinile goale.54El l‑a ajutat pe Israel, slujitorul[17] Său, amintindu‑Și de mila Sa,55așa cum le spusese strămoșilor[18] noștri, lui Avraam și seminței[19] lui, în veci! (Gal 3:16)56Maria a rămas împreună cu Elisabeta aproape trei luni, iar apoi s‑a întors acasă.
Nașterea lui Ioan Botezătorul
57Când i s‑a împlinit vremea să nască, Elisabeta a născut un băiat.58Vecinii și rudele au auzit că Domnul Și‑a arătat nespus de mult mila față de ea și se bucurau împreună cu ea.59În ziua a opta, au venit să circumcidă copilașul.[20] Voiau să‑i pună numele Zaharia, după numele tatălui său, (Lev 12:3)60dar mama lui, răspunzând, a zis: – Nu, ci se va numi Ioan.61Ei i‑au zis: – Nu este nimeni între rudele tale care poartă acest nume.62Și îi făceau semne tatălui copilului, ca să știe ce nume dorește să‑i dea.63El a cerut o tăbliță și a scris: „Numele lui este Ioan.“ Și toți au rămas uimiți.64Deodată i‑a fost deschisă gura și limba, și el vorbea, binecuvântându‑L pe Dumnezeu.65Pe toți vecinii lor i‑a cuprins frica și în întreaga regiune muntoasă a Iudeei se vorbea despre toate aceste lucruri.66Toți cei ce le auzeau, le păstrau în inima lor, zicând: „Oare ce va deveni acest copil?“ Căci mâna Domnului era cu el.
Cântarea lui Zaharia
67Zaharia, tatăl lui, a fost umplut de Duhul Sfânt și a profețit, zicând:[21]68– Binecuvântat să fie Domnul, Dumnezeul lui Israel, pentru că a venit în ajutor[22] și a adus răscumpărare poporului Său.69El ne‑a ridicat un corn al mântuirii[23] în Casa[24] slujitorului Său David,70așa cum a spus prin gura sfinților Săi profeți din vechime,71aducându‑ne eliberare de dușmanii noștri și din mâna tuturor celor ce ne urăsc.72El Își arată astfel mila față de strămoșii noștri și Își amintește de legământul Lui cel sfânt,73de jurământul pe care i l‑a făcut lui Avraam, tatăl nostru, potrivit căruia ne va da voie,74eliberați fiind din mâna dușmanilor noștri, să‑I slujim fără teamă,75în sfințenie și dreptate înaintea Lui, în toate zilele noastre.76Iar tu, copile, vei fi numit profet al Celui Preaînalt; căci vei merge înaintea Domnului ca să pregătești căile Lui,77să dai poporului Său cunoștința mântuirii, prin iertarea păcatelor lui,78datorită milei duioase a Dumnezeului nostru, în urma căreia va veni în ajutorul nostru Răsăritul[25] din înălțime, (Num 24:17; Ier 23:5; Zah 6:12; Mal 4:2; Apo 22:16)79ca să strălucească peste cei aflați în întuneric și în umbra morții, ca să ne călăuzească picioarele pe calea păcii.80Și copilul creștea și se întărea în duh. El a stat în locuri pustii până în ziua prezentării lui înaintea lui Israel.
1Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek,2úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,3jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus,4hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.
Keresztelő János születésének ígérete
5Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet.6Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint.7Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.8Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,9a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.10A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.11Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán.12Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg.13Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.14Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének,15mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel.16És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.17És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“18Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“19Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.20Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“21A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik.22Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.23És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.24E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta:25„Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“
Jézus születésének ígérete
26A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába27egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.28És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“29Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez.30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.32Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét.33És uralkodik a Jákób házán örökké, és az Ő királyságának nem lesz vége!“34Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“35Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.36Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak,37mert Istennél semmi sem lehetetlen.“38Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“ És akkor elment tőle az angyal.
Mária Erzsébetnél
39Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment.40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.41És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel,42és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.43De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?44Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben.45És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“
Mária éneke
46Akkor Mária ezt mondta: „Magasztalja az én lelkem az Urat,47és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.48Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.49Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.50És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon, akik őt félik.51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.52Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és felmagasztalta az alázatosokat.53Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.54Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, mert megemlékezett irgalmasságáról55Ábrahám és utódai iránt örökké – amint megmondta atyáinknak.“56Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.
Keresztelő János születése
57Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.58És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.59És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.60Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“61És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“62És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni.63Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“ Erre mindenki elcsodálkozott.64És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent.65Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.66Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“ Az Úr keze vele volt.
Zakariás éneke
67Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:68„Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,69és erős üdvözítőt támasztott nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,70amint szólott a szent prófétáinak szája által örök időktől fogva,71hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;72hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,73az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,74hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki,75szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.76Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,77és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét a bűnök bocsánatával,78a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,79hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“80A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.