1După acestea, a avut loc o sărbătoare a iudeilor[1], și Isus S‑a suit la Ierusalim. (Deut 16:16)2În Ierusalim, aproape de Poarta Oilor, se află o baie publică supranumită în ebraică „Bethesda“[2], care are cinci porticuri.3În acestea zăceau o mulțime de bolnavi, orbi, ologi și paralizați, care așteptau mișcarea apei.4Căci un înger al Domnului cobora din când în când în bazin și tulbura apa. Și primul care pășea în el, după tulburarea apei, devenea sănătos, orice boală ar fi avut.5Și era acolo un om care zăcea de treizeci și opt de ani în neputința lui.6Isus l‑a văzut pe acesta zăcând și, știind că era deja bolnav de multă vreme, i‑a zis: – Vrei să te faci sănătos?7Bolnavul I‑a răspuns: – Domnule, nu am pe nimeni care să mă arunce în bazin atunci când se tulbură apa și, până mă duc eu, coboară altul înaintea mea!8Isus i‑a zis: – Ridică‑te, ia‑ți targa și umblă!9Imediat omul a devenit sănătos, și‑a ridicat targa și a început să umble. În ziua aceea era Sabatul.10Prin urmare, iudeii îi ziceau celui ce fusese vindecat: – Este ziua de Sabat. Nu‑ți este permis să‑ți ridici targa!11Însă el le‑a răspuns: – Cel Ce m‑a făcut sănătos mi‑a zis: „Ridică‑ți targa și umblă!“12Ei l‑au întrebat: – Cine este Omul Care ți‑a zis: „Ridică‑ți targa și umblă!“?13Dar cel vindecat nu știa cine este, pentru că Isus Se retrăsese din mulțimea care era în locul acela.14După acestea, Isus l‑a găsit în Templu și i‑a zis: – Iată că te‑ai făcut bine! Să nu mai păcătuiești, ca să nu ți se întâmple ceva și mai rău.15Omul a plecat și i‑a înștiințat pe iudei[3] că Isus este Cel Care l‑a făcut sănătos.
Lucrarea Fiului
16Din cauza aceasta iudeii Îl persecutau pe Isus, fiindcă făcea aceste lucruri în ziua de Sabat.17Însă Isus le‑a răspuns: „Tatăl Meu încă lucrează și acum, iar Eu de asemenea lucrez.“18Tocmai de aceea iudeii căutau și mai mult să‑L omoare, fiindcă nu numai că încălca[4] ziua de Sabat, ci mai vorbea și despre Dumnezeu ca despre Tatăl Său, făcându‑Se astfel deopotrivă cu Dumnezeu.[5]19Atunci Isus le‑a răspuns și le‑a zis: „Adevărat, adevărat vă spun că Fiul nu poate face nimic de la Sine, ci doar ceea ce‑L vede pe Tatăl făcând. Ceea ce face Tatăl, face și Fiul întocmai.20Căci Tatăl Îl iubește pe Fiul și‑I arată tot ce face El. Și Îi va arăta lucrări mai mari decât acestea, pentru ca voi să rămâneți uimiți.21Într-adevăr, așa cum Tatăl învie morții și le dă viață, tot așa și Fiul dă viață oricui dorește El.22Căci Tatăl nu judecă pe nimeni, ci toată judecata I‑a dat‑o Fiului,23pentru ca toți să‑L cinstească pe Fiul așa cum Îl cinstesc pe Tatăl. Cel ce nu‑L cinstește pe Fiul nu‑L cinstește nici pe Tatăl, Care L‑a trimis.24Adevărat, adevărat vă spun că cine ascultă Cuvântul Meu și crede în Cel Ce M‑a trimis are viață veșnică și nu vine la judecată, ci a trecut din moarte la viață.25Adevărat, adevărat vă spun că vine ceasul, și acum a și venit, când cei morți vor auzi glasul Fiului lui Dumnezeu și cei ce ascultă vor trăi.26Căci așa cum Tatăl are viața în Sine Însuși, tot așa I‑a dat și Fiului să aibă viața în Sine Însuși27și I‑a dat autoritate să facă judecată, pentru că este Fiul Omului.28Nu fiți uimiți de acest lucru, pentru că vine ceasul când toți cei din morminte vor auzi glasul Lui29și vor ieși din ele – cei ce au făcut binele vor învia pentru viață, iar cei ce au săvârșit răul vor învia pentru judecată.30Eu nu pot face nimic de la Mine Însumi; Eu judec după cum aud, și judecata Mea este dreaptă, pentru că nu caut să fac voia Mea, ci voia Celui Ce M‑a trimis.
Mărturia despre Fiul
31Dacă Eu mărturisesc despre Mine Însumi, atunci mărturia Mea nu este adevărată.32Este un Altul Care mărturisește despre Mine și știu că mărturia pe care o depune El despre Mine este adevărată.33Voi ați trimis la Ioan, și el a mărturisit pentru adevăr.34Nu că Eu aș avea nevoie să primesc mărturie de la om, ci spun aceste lucruri pentru ca voi să fiți mântuiți.35El era candela care ardea și strălucea și voi ați vrut să vă veseliți pentru un ceas la lumina lui.36Eu însă am o mărturie mai mare decât cea a lui Ioan. Căci lucrările pe care Mi le‑a dat Tatăl să le împlinesc, tocmai lucrările acestea, pe care Eu le fac, mărturisesc despre Mine că Tatăl M‑a trimis.37Și Tatăl, Care M‑a trimis, mărturisește El Însuși despre Mine. Voi nu I‑ați auzit niciodată glasul, nici nu I‑ați văzut înfățișarea38și nu aveți Cuvântul Lui rămânând în voi, pentru că nu credeți în Acela pe Care L‑a trimis El.39Voi cercetați Scripturile deoarece credeți că în ele aveți viață veșnică, dar tocmai[6] acestea sunt cele care mărturisesc despre Mine!40Și totuși nu vreți să veniți la Mine ca să aveți viață!41Eu nu primesc slavă de la oameni,42dar v‑am cunoscut: nu aveți în voi dragoste de Dumnezeu.[7]43Eu am venit în Numele Tatălui Meu și nu Mă primiți. Dacă vine altul în numele lui însuși pe acela îl veți primi.44Cum puteți crede voi, care primiți slavă unii de la alții și nu căutați slava care vine de la singurul Dumnezeu?!45Să nu credeți că Eu vă voi acuza înaintea Tatălui! Acuzatorul vostru este Moise, cel în care v‑ați pus speranța.46Căci, dacă l‑ați crede pe Moise, M‑ați crede și pe Mine, pentru că el a scris despre Mine.47Dar dacă nu credeți scrierile lui, cum veți crede cuvintele Mele?!“
1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.2Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Öt tornáca van.3Ezekben feküdtek a betegek, vakok, sánták, sorvadásosak nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.4Mert időnként angyal szállt a tóra, és felkavarta a vizet: aki pedig először lépett bele a víz felkavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben volt.5Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.6Amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van, ezt mondta neki: „Akarsz-e meggyógyulni?“7A beteg ezt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba, és mire én odaérek, más lép be előttem.“8Mondta neki Jézus: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és járj!“9És azonnal meggyógyult az ember, és felvette ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.10A zsidók pedig ezt mondták a meggyógyultnak: „Szombat van, nem szabad neked az ágyadat hordanod!“11Ő ezt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, az mondta nekem: Vedd fel az ágyadat, és járj!“12Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki ezt mondta neked: Vedd fel az ágyadat, és járj?“13A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrevonult, mert sokaság volt azon a helyen.14Ezek után Jézus találkozott vele a templomban, és mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“15Elment az az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
A Fiú feltámaszt és ítél
16Emiatt üldözőbe vették a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.17Jézus pedig felelte nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.“18Emiatt aztán még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, mivel nemcsak a szombatot törte meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé téve magát az Istennel.19Jézus ezt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket ő cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.20Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.22Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.24Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.25Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az idő, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.26Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:27És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mert ő az Emberfia.28Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,29és kijönnek. Akik a jót cselekedték, az életre támadnak fel, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozatra támadnak fel.30Én semmit sem cselekedhetem magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.
Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás
31„Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.32Más az, aki bizonyságot tesz rólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.33Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.34De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.35Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.36De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.37Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.38Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.39Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek, és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam,40és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!41Dicsőséget emberektől nem nyerek.42De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.44Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget nem keresitek, amely az egy Istentől van?45Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, van, aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.46Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert rólam írt ő.47Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?“