1Înainte de Sărbătoarea Paștelui, Isus știa că I‑a sosit ceasul să plece din lumea aceasta la Tatăl. Și fiindcă îi iubea pe ai Săi, care erau în lume, i‑a iubit până la sfârșit.[1]2În timpul cinei, diavolul pusese deja în inima lui Iuda, fiul lui Simon Iscarioteanul, gândul să‑L trădeze[2].3Isus, știind că Tatăl I‑a dat toate lucrurile în mâini, că de la Dumnezeu a ieșit și la Dumnezeu Se duce,4S‑a ridicat de la cină, Și‑a pus deoparte hainele, a luat un ștergar și S‑a încins cu el.5Apoi a turnat apă într‑un lighean și a început să spele picioarele ucenicilor și să le șteargă cu ștergarul cu care era încins.6Când a ajuns la Simon Petru, acesta I‑a zis: – Doamne, Tu să‑mi speli mie picioarele?!7Isus a răspuns și i‑a zis: – Tu nu pricepi acum ce fac Eu, dar vei înțelege după aceea.8Petru I‑a zis: – În veci nu‑mi vei spăla picioarele! Isus i‑a răspuns: – Dacă nu te spăl, nu vei avea parte cu Mine.9Simon Petru I‑a zis: – Doamne, nu doar picioarele, ci și mâinile și capul!10Isus i‑a zis: – Cel ce s‑a îmbăiat nu are nevoie să‑și spele decât picioarele, dar el este curat în întregime. Și voi sunteți curați, dar nu toți.11Căci El îl știa pe cel ce urma să‑L trădeze. De aceea a spus: „Nu toți sunteți curați.“12După ce le‑a spălat picioarele, Și‑a luat haina și S‑a așezat să mănânce din nou. El le‑a zis: – Înțelegeți voi ce v‑am făcut?13Voi Mă numiți „Învățătorul“ și „Domnul“ și bine ziceți, pentru că sunt.14Așadar, dacă Eu – Domnul și Învățătorul – v‑am spălat picioarele, atunci și voi sunteți datori să vă spălați picioarele unii altora.15Căci Eu v‑am dat un exemplu, ca să faceți și voi așa cum v‑am făcut Eu vouă.16Adevărat, adevărat vă spun că sclavul nu este mai mare decât stăpânul lui, nici apostolul[3] mai mare decât cel ce l‑a trimis.17Dacă știți aceste lucruri, sunteți fericiți dacă le faceți.
Descoperirea trădătorului
18Nu vorbesc despre voi toți; Eu îi cunosc pe cei pe care i‑am ales. Dar trebuie să se împlinească Scriptura, care zice: „Cel ce mănâncă pâinea Mea și‑a ridicat călcâiul împotriva Mea!“[4] (Ps 41:9; Mat 26:17; Mar 14:12; Lu 22:7)19Vă spun lucrul acesta încă de pe acum, înainte să se întâmple, pentru ca, atunci când se va întâmpla, să credeți că Eu sunt.20Adevărat, adevărat vă spun că cine‑l primește pe cel pe care‑l trimit Eu, pe Mine Mă primește, iar cel ce Mă primește pe Mine Îl primește pe Cel Ce M‑a trimis pe Mine.21După ce a spus aceste lucruri, Isus S‑a tulburat în duhul Său și a mărturisit, zicând: – Adevărat, adevărat vă spun că unul dintre voi Mă va trăda.22Ucenicii se uitau unii la alții, fiind nedumeriți despre cine vorbește.23Unul dintre ucenicii Lui, cel pe care‑l iubea Isus[5], ședea la masă rezemat pe pieptul lui Isus. (Ioan 21:24)24Simon Petru i‑a făcut semn să‑L întrebe pe Isus cine este cel despre care vorbește.25Atunci ucenicul acela care ședea rezemat pe pieptul lui Isus L‑a întrebat: – Doamne, cine este?26Isus a răspuns: – Este acela căruia îi voi înmuia bucățica de pâine și i‑o voi da. A înmuiat o bucățică de pâine și i‑a dat‑o lui Iuda, fiul lui Simon Iscarioteanul.27Și imediat după ce a primit bucățica de pâine, Satan[6] a intrat în el. Atunci Isus i‑a zis: – Ce ai să faci, fă repede!28Dar niciunul dintre cei ce ședeau la masă n‑a înțeles de ce îi spusese aceasta.29Unii credeau că, de vreme ce Iuda ținea punga, Isus îi spusese: „Cumpără ceea ce avem nevoie pentru sărbătoare!“ sau îi spusese să dea ceva celor săraci.30După ce a luat bucățica de pâine, Iuda a ieșit imediat afară. Era noapte.
Isus prezice lepădarea lui Petru
31După ce acesta a ieșit afară, Isus a zis: – Acum Fiul Omului este proslăvit și Dumnezeu este proslăvit în El. (Mat 26:31; Mar 14:27; Lu 22:31)32Dacă Dumnezeu este proslăvit în El, atunci și Dumnezeu Îl va proslăvi în Sine Însuși și‑L va proslăvi îndată.33Copilași, mai sunt puțin cu voi. Mă veți căuta și, așa cum le‑am spus iudeilor că „Unde Mă duc Eu voi nu puteți veni“, tot așa vă spun și vouă acum.34Vă dau o poruncă nouă: să vă iubiți unii pe alții! Așa cum v‑am iubit Eu, tot așa să vă iubiți și voi unii pe alții.35Prin aceasta vor cunoaște toți că sunteți ucenicii Mei, dacă veți avea dragoste unii pentru alții.36Simon Petru L‑a întrebat: – Doamne, unde Te duci? Isus i‑a răspuns: – Acolo unde Mă duc Eu, tu nu poți să Mă urmezi, dar mai târziu Mă vei urma.37Petru I‑a zis: – Doamne, de ce nu pot să Te urmez acum? Îmi voi da viața pentru Tine!38Isus a răspuns: – Îți vei da viața pentru Mine? Adevărat, adevărat îți spun că nicidecum nu va cânta cocoșul[7] până nu te vei lepăda de Mine de trei ori.
1A húsvét ünnepe előtt tudta Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.2És vacsora közben, amikor az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,3tudta Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött, és az Istenhez megy,4felkelt a vacsorától, levette a felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát.5Azután vizet töltött a medencébe, és mosni kezdte a tanítványok lábait és megtörölni a kendővel, amellyel körül van kötve.6Mikor pedig Simon Péterhez ment oda, az azt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábaimat?“7Jézus válaszolt neki, és ezt mondta: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de később majd megérted.“8Péter ezt mondta neki: „Az én lábaimat nem mosod meg soha!“ Jézus így felelt: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám.“9Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is!“10Jézus ezt mondta neki: „Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta, ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.“11Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták!“
A Mester és tanítványai
12Mikor azért megmosta lábukat, és a felsőruháját felvette, újra leülve, mondta nekik: „Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?13Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.14Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.15Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.16Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.17Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekszetek.18Nem mindnyájatokról szólok, én tudom, kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az Írás: »aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.«19Most mondom meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.20Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.“
Jézus árulója
21Mikor ezeket mondta Jézus, igen nyugtalankodott lelkében, s bizonyságot tett, és mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem.“22A tanítványok ekkor bizonytalankodva egymásra tekintettek, hogy kiről szól.23Egy pedig az ő tanítványai közül Jézus keblén nyugodott, akit Jézus szeretett.24Intett neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.25Az pedig Jézus kebelére hajolva, mondta neki: „Uram, ki az?“26Jézus így felelt: „Az, akinek én a bemártott falatot adom.“ És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának.27És akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig ezt mondta neki: „Amit cselekszel, hamar cselekedd.“28Azt pedig senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta neki.29Némelyek ugyanis azt állították, mivel az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre“, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.30Az pedig, mihelyt a falatot elfogadta, kiment. Ekkor éjszaka volt.
Az új parancsolat
31Mikor pedig kiment, ezt mondta Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, az Isten dicsőült meg őbenne;32ha pedig az Isten dicsőült meg őbenne, az Isten is megdicsőíti őt önmagában, és azonnal megdicsőíti őt.33Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak megmondtam, hogy ahová én megyek, ti nem jöhettek, most néktek is mondom.34Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.35Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.“
Péter fogadkozása
36Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?“ Jézus így felelt: „Ahová én megyek, most énutánam nem jöhetsz, de később utánam fogsz jönni.“37Péter ezt mondta neki: „Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom érted!“38Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem.“