1În zilele acelea, când numărul ucenicilor se înmulțea, a existat o nemulțumire[1] a eleniștilor[2] împotriva evreilor[3], pentru că văduvele lor erau neglijate în ce privește împărțirea zilnică a hranei.[4]2Cei doisprezece au adunat mulțimea ucenicilor și le‑au zis: „Nu este potrivit pentru noi să lăsăm Cuvântul lui Dumnezeu ca să slujim la mese!3Prin urmare, fraților, alegeți dintre voi șapte bărbați care au o bună mărturie, plini de Duhul Sfânt și de înțelepciune, pe care să‑i punem responsabili cu împlinirea acestei nevoi;4iar noi vom stărui în rugăciune și în slujirea Cuvântului.“5Vorbirea aceasta a plăcut întregii mulțimi, așa că l‑au ales pe Ștefan, un bărbat plin de credință și de Duhul Sfânt, pe Filip, pe Prohorus, pe Nicanor, pe Timon, pe Parmenas și pe Nicolaus, un prozelit din Antiohia;6i‑au adus înaintea apostolilor, care s‑au rugat și și‑au pus mâinile peste ei.7Astfel, Cuvântul lui Dumnezeu înainta, numărul ucenicilor se înmulțea foarte mult în Ierusalim și o mare mulțime de preoți ascultau de mesajul credinței.
Arestarea lui Ștefan
8Ștefan, plin de har și de putere, făcea mari minuni și semne în popor.9Unii din sinagoga[5] numită „A oamenilor liberi[6]“ – a celor din Cirena[7], a celor din Alexandria[8] și a celor din Cilicia[9] și din Asia[10] – s‑au ridicat și au purtat o dispută cu Ștefan. (Fapte 2:9; Fapte 2:10; Fapte 7:58)10Dar nu puteau să se împotrivească înțelepciunii și Duhului prin care vorbea el.11Atunci au instigat niște bărbați care să spună: „Noi l‑am auzit rostind cuvinte blasfemiatoare împotriva lui Moise și împotriva lui Dumnezeu!“12Au stârnit poporul, pe bătrâni și pe cărturari, s‑au repezit asupra lui, l‑au înșfăcat și l‑au dus înaintea Sinedriului.13Apoi au adus în față niște martori mincinoși, care au zis: „Omul acesta nu încetează să rostească cuvinte împotriva acestui Lăcaș sfânt și împotriva Legii!14Căci l‑am auzit spunând că Acest nazarinean, Isus, va distruge locul acesta și va schimba obiceiurile pe care ni le‑a încredințat Moise!“15Toți cei ce ședeau în Sinedriu s‑au uitat țintă la Ștefan și au văzut că fața lui arăta ca fața unui înger.
1Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok száma szaporodott, a görög zsidók közt panaszkodás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatban.2Ezért a tizenkettő egybegyűjtve a tanítványok sokaságát, ezt mondták: „Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhanyagoljuk, és az asztalok körül szolgálunk.3Válasszatok ezért, atyámfiai, magatok közül hét férfit, akiknek jó hírük van, akik Szentlélekkel és bölcsességgel vannak megtelve, hogy őket erre az elfoglaltságra beállítsuk.4Mi pedig foglalatosok maradunk az imádkozásban, és az igehirdetés szolgálatában.“5Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel telt férfi volt, Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki Antiókhiából való prozelita volt;6Őket az apostolok elé állították, és miután imádkoztak, kezeiket rájuk tették.7És az Isten igéje növekedett, és sokasodott a tanítványok száma Jeruzsálemben, és a papok közül is nagyon sokan követték a hitet.
István elfogják és vádolják
8István pedig – hittel és erővel telve –, nagy csodákat és jeleket cselekedett az emberek között.9Néhányan azonban eljöttek, akik ahhoz a zsinagógához tartoztak, amelyet a szabadosok, a ciréneiek, az alexandriaiak, a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztek, és Istvánnal vitatkoztak.10De nem tudtak ellenállni annak a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel szólt.11Ekkor felbujtottak néhány embert, akik ezt mondták: „Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.“12És fellázították a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanva, magukkal ragadták őt, és elvitték a tanács elé.13Hamis tanúkat állítottak, akik azt mondták: „Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen.14Hallottuk, amint azt mondta, hogy az a Názáreti Jézus ezt a helyet lerombolja, és megváltoztatja a szertartásokat, amelyeket Mózes adott nékünk.“15A tanácsban ülők mindnyájan tekintetüket reá vetették, és olyannak látták az arcát, mint egy angyalé.