1Petru și Ioan se suiau împreună la Templu, la ceasul de rugăciune; era ceasul al nouălea[1]. (Fapte 15:1)2Un om olog încă din pântecul mamei lui era adus și așezat în fiecare zi la poarta Templului, cea numită „Frumoasă“, ca să ceară milostenie de la cei ce intrau în Templu[2].3Când acesta i‑a văzut pe Petru și pe Ioan urmând să intre în Templu, a cerut de la ei milostenie.4Petru, ca și Ioan, s‑a uitat țintă la el și a zis: „Uită‑te la noi!“5El i‑a privit cu atenție, așteptând să primească ceva de la ei.6Dar Petru i‑a zis: „Argint și aur n‑am, însă ceea ce am, îți dau: în Numele lui Isus Cristos nazarineanul, ridică‑te și umblă!“7Și, apucându‑l de mâna dreaptă, l‑a ridicat. Deodată picioarele și gleznele i s‑au întărit,8a sărit în picioare și a început să umble. Apoi a intrat în Templu împreună cu ei și umbla, sărea și‑L lăuda pe Dumnezeu.9Tot poporul l‑a văzut umblând și lăudându‑L pe Dumnezeu.10Ei l‑au recunoscut ca fiind cel ce stătea și cerea milostenie la Poarta Frumoasă a Templului și s‑au umplut de uimire și de mirare pentru ceea ce i se întâmplase.
Petru vorbește mulțimii
11În timp ce el mergea după Petru și Ioan, tot poporul, uimit, a alergat la ei în porticul numit „al lui Solomon“.12Văzând aceasta, Petru a zis poporului: „Bărbați israeliți, de ce sunteți uimiți de acest lucru și de ce vă uitați la noi de parcă prin propria noastră putere sau evlavie l‑am făcut să umble?!13Dumnezeul lui Avraam, Dumnezeul lui Isaac și Dumnezeul lui Iacov, Dumnezeul strămoșilor[3] noștri, L‑a proslăvit pe Robul[4] Său, Isus, pe Care voi L‑ați dat pe mâna lui Pilat[5] și v‑ați lepădat de El în prezența acestuia, măcar că el hotărâse să‑L elibereze. (Fapte 13:7)14Voi v‑ați lepădat de Cel Sfânt și Drept și ați cerut să vi se elibereze un ucigaș.15L‑ați omorât pe Prințul[6] vieții, pe Care Dumnezeu L‑a înviat dintre cei morți și ai Cărui martori suntem noi.16Pe baza credinței în Numele Lui, Însuși Numele Lui l‑a întărit pe omul acesta pe care‑l vedeți și cunoașteți. Și credința care este prin Isus i‑a dat această vindecare deplină înaintea voastră, a tuturor!17Acum, fraților, știu că ați făcut așa din neștiință, întocmai ca și conducătorii voștri.18Dar Dumnezeu a împlinit astfel ceea ce prevestise prin gura tuturor profeților, și anume: Cristosul Său urma să sufere.19Pocăiți‑vă deci și întoarceți‑vă la Dumnezeu, pentru ca să vi se șteargă păcatele,20ca să vină astfel din prezența Domnului vremuri de înviorare[7] și El să‑L trimită pe Cel pe Care L‑a desemnat mai dinainte pentru voi, pe Cristos Isus,21pe Care cerul trebuie să‑L primească până la vremurile restaurării tuturor lucrurilor, așa cum a rostit Dumnezeu încă din vechime prin gura sfinților Săi profeți.22Căci Moise a zis: «Domnul, Dumnezeul vostru, vă va ridica dintre frații voștri un Profet asemenea mie. De El să ascultați în tot ce vă va spune!23Dacă cineva nu va asculta de Acel Profet, va fi nimicit din popor.»[8] (Deut 18:15; Deut 18:18; Deut 18:19)24De asemenea, toți profeții, de la Samuel și până la toți ceilalți care au vorbit după el, au vestit zilele acestea.25Voi sunteți fiii profeților și ai legământului pe care l‑a încheiat Dumnezeu cu strămoșii voștri, când i‑a spus lui Avraam: «Prin sămânța ta[9] vor fi binecuvântate toate neamurile[10] pământului!»[11] (Gen 22:18; Gal 3:16)26Când Dumnezeu L‑a ridicat pe Robul Său, L‑a trimis mai întâi la voi ca să vă binecuvânteze, întorcându‑vă pe fiecare de la nelegiuirile voastre.“
1Péter és János egyszer együtt mentek fel a templomba, a kilenc órai imádkozásra.2Ekkor odahoztak egy embert, aki születésétől fogva sánta volt, és akit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy alamizsnát kérjen azoktól, akik bemennek a templomba.3Amikor meglátta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, alamizsnát kért tőlük.4Péter pedig rátekintett Jánossal együtt, és ezt mondta: „Nézz reánk!“5Ő pedig rájuk figyelt, remélve, hogy valamit kap tőlük.6Péter pedig ezt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincsen nekem, hanem amim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!“7És jobb kezénél fogva felemelte őt, és azonnal megerősödtek a lábai és bokái,8és felugorva megállt, és járt. Bement velük a templomba is, járkálva, és szökdelve, és dicsérte az Istent.9És látta az egész nép, hogy jár, és dicséri az Istent.10Megismerték, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes kapujában, és megteltek csodálkozással, és álmélkodtak, hogy mi történt vele.
Péter bizonyságot tesz Krisztusról
11Amikor pedig a sánta, aki meggyógyult ragaszkodott Péterhez és Jánoshoz, az egész nép álmélkodva futott hozzájuk a csarnokba, melyet Salamonénak neveztek.12Amikor pedig ezt látta Péter, ezt mondta a népnek: „Izrael férfiai, miért csodálkoztok ezen, vagy miért néztek reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy járjon?13Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok, és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.14Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kívántátok, hogy a gyilkos embert bocsássa szabadon nektek,15az életnek fejedelmét pedig megöltétek, akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk tanúi.16Az ő nevébe vetett hit, az ő neve erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek, és a hit, mely ő általa van, adta neki ezt az ép egészséget mindannyiótok szeme láttára.17De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amikképpen a ti elöljáróitok is.18Az Isten pedig, ekképpen töltötte be, amit előre megmondott prófétái által, hogy a Krisztus szenvedi fog.19Bánjátok meg azért, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje,20és elküldje a Jézus Krisztust, akit nektek előre hirdetett.21Akit az égnek kell magába fogadnia mind addig az időkig, míg újjá teremtetnek mindazok, amelyekről az Isten kezdettől fogva szólott szent prófétái által.22Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: »Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, atyátokfiai közül, mint engem: őt hallgassátok mindenben, amit csak szól nektek.23Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak arra a prófétára, ki fogják irtatni a nép közül.«24De a próféták is mindnyájan Sámueltől, és a következőktől fogva, akik csak szóltak, ezekről a napokról jövendöltek.25Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, Ábrahámnak ígérve: A te magodban áldást nyer a földnek valamennyi nemzetsége.26Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban nektek támasztotta fel, elküldte őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből.“