1 Ének; Aszáf zsoltára.2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,19 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.