Zsolt 77

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. 

2  Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám. 

3  Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. 

4  Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. 

5  Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. 

6  Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl. 

7  Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: 

8  Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 

9  Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre? 

10  Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela. 

11  És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. 

12  Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról; 

13  És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom. 

14  Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? 

15  Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. 

16  Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. 

17  Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. 

18  A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 

19  Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. 

20  Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. 

21  Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. 

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)