1 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.