Zsolt 2

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 

2  A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen: 

3  Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 

4  Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket. 

5  Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében: 

6  Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 

7  Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 

8  Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 

9  Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt. 

10  Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 

11  Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 

12  Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak! 

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)