Zsolt 104

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!2  A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;3  A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;4  A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.5  Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.6  Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.7  Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.8  Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.9  Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.10  A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;11  Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.12  Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.13  A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.14  A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,15  És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.16  Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;17  A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.18  A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.19  Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.20  Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;21  Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.22  Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;23  Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.24  Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.25  Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.26  Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.27  Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.28  Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.29  Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.30  Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.31  Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;32  A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.33  Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!34  Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;35  Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!