Példabeszédek 29,9 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. 3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. 4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. 5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad. 7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. 8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. 9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. 12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. 14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. 15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját. 16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. 17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek. 18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! 19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl! 21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú. 22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke. 23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer. 24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. 25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. 26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete. 27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.