Példabeszédek 29

IBS-fordítás (Új Károli)

1  A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.2  Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.3  A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.4  A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.5  A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.6  A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.7  Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.8  A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.9  Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.10  A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.11  Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.12  A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.13  A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.14  A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.15  A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.16  Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.17  Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.18  Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!19  [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.20  Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!21  A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.22  A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.23  Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.24  A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.25  Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.26  Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.27  Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.