1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös!32 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.