1 Felele pedig Jób, és monda:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!