1 És folytatá Elihu, és monda:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.