1 És szóla Elihu, és monda:2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.8 És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!17 Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!21 Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.26 Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.29 Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!33 Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.