1 Jób pedig felele, és monda:2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?