1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi.14 A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
1Ein Psalm Davids, ein Lied, vorzusingen.2Gott, man lobt dich in der Stille zu Zion, und dir hält man Gelübde.3Du erhörst Gebet; darum kommt alles Fleisch zu dir.4Unsre Missetat drückt uns hart; du wollest unsre Sünde vergeben.5Wohl dem, den du erwählst und zu dir lässt, dass er wohne in deinen Vorhöfen; der hat reichen Trost von deinem Hause, deinem heiligen Tempel. (5Móz 4,7; Zsolt 63,3; Zsolt 84,2)6Erhöre uns nach der wunderbaren Gerechtigkeit, Gott, unser Heil, der du bist die Zuversicht aller auf Erden und fern am Meer;7der du die Berge gründest in deiner Kraft und gerüstet bist mit Macht;8der du stillst das Brausen des Meeres, das Brausen seiner Wellen und das Toben der Völker, (Zsolt 89,10)9dass sich entsetzen, die an den Enden wohnen, vor deinen Zeichen. Du machst fröhlich, was da lebet im Osten wie im Westen.10Du suchst das Land heim und bewässerst es / und machst es sehr reich; Gottes Brünnlein hat Wasser die Fülle. Du lässt ihr Getreide gut geraten; denn so baust du das Land. (Zsolt 67,7)11Du tränkst seine Furchen und feuchtest seine Schollen; mit Regen machst du es weich und segnest sein Gewächs. (Zsolt 104,13)12Du krönst das Jahr mit deinem Gut, und deine Spuren triefen von Segen[1].13Es triefen auch die Auen in der Steppe, und die Hügel gürten sich mit Jubel.14Die Anger sind voller Schafe, / und die Auen stehen dick mit Korn, dass man jauchzet und singet.