1 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.3 E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.4 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]8 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt.9 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.
1Von David, vorzusingen, beim Saitenspiel.2Höre, Gott, mein Schreien und merke auf mein Gebet!3Vom Ende der Erde rufe ich zu dir, denn mein Herz ist in Angst; du wollest mich führen auf einen hohen Felsen.4Denn du bist meine Zuversicht, ein starker Turm vor meinen Feinden. (Zsolt 71,3; Péld 18,10)5Lass mich wohnen in deinem Zelte ewiglich und Zuflucht haben unter deinen Fittichen. Sela. (Zsolt 17,8)6Denn du, Gott, hörst meine Gelübde und gibst mir teil am Erbe derer, die deinen Namen fürchten.7Du wollest dem König langes Leben geben, dass seine Jahre währen für und für, (Zsolt 21,5)8dass er immer throne vor Gott. Lass Güte und Treue ihn behüten! (2Sám 7,16)9So will ich deinem Namen lobsingen ewiglich, dass ich meine Gelübde erfülle täglich.