1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.7 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket.8 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.9 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.
1Eine Unterweisung Davids, vorzusingen, beim Saitenspiel,2als die Leute von Sif kamen und zu Saul sprachen: David hält sich bei uns verborgen. (1Sám 23,19; 1Sám 26,1)3Hilf mir, Gott, durch deinen Namen und schaffe mir Recht durch deine Kraft.4Gott, erhöre mein Gebet, vernimm die Rede meines Mundes.5Denn Stolze erheben sich gegen mich, / und Gewalttäter trachten mir nach dem Leben; sie haben Gott nicht vor Augen. Sela.6Siehe, Gott steht mir bei, der Herr erhält mein Leben.7Er wird die Bosheit meinen Feinden vergelten. Vertilge sie um deiner Treue willen!8Mit Freuden will ich dir Opfer bringen und deinem Namen, HERR, danken, dass er so tröstlich ist.9Denn du errettest mich aus aller meiner Not, dass mein Auge auf meine Feinde herabsieht.