1 Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
1Ein güldenes Kleinod Davids. Bewahre mich, Gott; denn ich traue auf dich. /2Ich habe gesagt zu dem HERRN: Du bist ja der Herr! Ich weiß von keinem Gut außer dir. (Zsolt 73,25)3An den Heiligen, die auf Erden sind, an den Herrlichen hab ich all mein Gefallen.4Aber jene, die einem andern nachlaufen, werden viel Herzeleid haben. Ich will das Blut ihrer Trankopfer nicht opfern noch ihren Namen in meinem Munde führen.5Der HERR ist mein Gut und mein Teil; du hältst mein Los in deinen Händen! (4Móz 18,20; Zsolt 73,26; JSir 3,24)6Das Los ist mir gefallen auf liebliches Land; mir ist ein schönes Erbteil geworden.7Ich lobe den HERRN, der mich beraten hat; auch mahnt mich mein Herz des Nachts.8Ich habe den HERRN allezeit vor Augen; er steht mir zur Rechten, so wanke ich nicht.9Darum freut sich mein Herz, und meine Seele ist fröhlich; auch mein Leib wird sicher wohnen.10Denn du wirst meine Seele nicht dem Tode lassen und nicht zugeben, dass dein Heiliger die Grube sehe.11Du tust mir kund den Weg zum Leben: Vor dir ist Freude die Fülle und Wonne zu deiner Rechten ewiglich.