Példabeszédek 9

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván. 

2  Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. 

3  Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein. 

4  Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja: 

5  Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem. 

6  Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán. 

7  A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. 

8  Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged. 

9  Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. 

10  A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. 

11  Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit. 

12  Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát. 

13  Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud. 

14  És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein, 

15  Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon. 

16  Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja: 

17  A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges! 

18  És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai! 

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)

Példabeszédek 9

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

Weisheit und Torheit laden zum Mahle

1 Die Weisheit hat ihr Haus gebaut und ihre sieben Säulen behauen. 

2 Sie hat ihr Vieh geschlachtet, ihren Wein gemischt und ihren Tisch bereitet 

3 und sandte ihre Mägde aus, zu rufen oben auf den Höhen der Stadt: 

4 »Wer noch unverständig ist, der kehre hier ein!«, und zum Toren spricht sie: 

5 »Kommt, esst von meinem Brot und trinkt von dem Wein, den ich gemischt habe! 

6 Verlasst die Torheit, so werdet ihr leben, und geht auf dem Wege der Klugheit.« 

7 Wer den Spötter belehrt, der trägt Schande davon, und wer den Frevler zurechtweist, holt sich Schmach. 

8 Rüge nicht den Spötter, dass er dich nicht hasse; rüge den Weisen, der wird dich lieben. 

9 Gib dem Weisen, so wird er noch weiser werden; lehre den Gerechten, so wird er in der Lehre zunehmen. (Mt 13,12) 

10 Der Weisheit Anfang ist die Furcht des HERRN, und den Heiligen erkennen, das ist Verstand. (Péld 1,7) 

11 Denn durch mich werden deine Tage viel werden und die Jahre deines Lebens sich mehren. 

12 Bist du weise, so bist du’s dir zugut; bist du ein Spötter, so musst du’s allein tragen. 

13 Frau Torheit ist unbändig, trügerisch und weiß nichts. 

14 Sie sitzt vor der Tür ihres Hauses auf einem Thron auf den Höhen der Stadt, 

15 einzuladen alle, die vorübergehen und richtig auf ihrem Wege wandeln: 

16 »Wer noch unverständig ist, der kehre hier ein!«, und zum Toren spricht sie: 

17 »Gestohlenes Wasser ist süß, und heimliches Brot schmeckt fein.« (Péld 20,17) 

18 Er weiß aber nicht, dass dort nur die Schatten wohnen, dass ihre Gäste in der Tiefe des Todes hausen. 

Die Bibel nach Martin Luthers Übersetzung, revidiert 2017, © 2016 Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart.
Die Verwendung des Textes erfolgt mit Genehmigung der Deutschen Bibelgesellschaft.

www.die-bibel.de