Példabeszédek 20 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs! 2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen. 3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik. 4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit. 5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. 6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat? 7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána! 8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat. 9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl? 10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ. 11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete. 12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt. 13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel. 14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik. 15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak. 16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát. 17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal. 18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást. 19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál. 20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben. 21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik. 22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged! 23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok. 24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában? 25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. 26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket. 27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. 28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét. 29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj. 30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

1 Der Wein macht Spötter, und starkes Getränk macht wild; wer davon taumelt, wird niemals weise. (Péld 23,29; Péld 31,5; Hós 4,11) 2 Das Drohen des Königs ist wie das Brüllen eines Löwen; wer ihn erzürnt, der sündigt wider das eigene Leben. (Péld 16,14) 3 Eine Ehre ist es dem Mann, dem Streit fernzubleiben; aber die gerne streiten, sind allzumal Toren. 4 Im Herbst will der Faule nicht pflügen; so muss er in der Ernte betteln und kriegt nichts. (Péld 6,6) 5 Der Rat im Herzen eines Mannes ist wie ein tiefes Wasser; aber ein Verständiger kann es schöpfen. 6 Viele Menschen rühmen sich ihrer Güte; aber wer findet einen, der zuverlässig ist? 7 Ein Gerechter, der unsträflich wandelt, dessen Kindern wird’s wohlgehen. (Zsolt 112,1) 8 Ein König, der auf dem Richterstuhl sitzt, sondert aus mit seinem Blick alles Böse. (Zsolt 101,3) 9 Wer kann sagen: »Ich habe mein Herz geläutert und bin rein von meiner Sünde«? (Jób 4,17; Jób 9,2; Péld 30,12) 10 Zweierlei Gewicht und zweierlei Maß ist beides dem HERRN ein Gräuel. 11 Schon einen Knaben erkennt man an seinem Tun, ob er lauter und redlich werden will. (Péld 22,6) 12 Ein hörendes Ohr und ein sehendes Auge, die macht beide der HERR. 13 Liebe den Schlaf nicht, dass du nicht arm wirst; lass deine Augen offen sein, so wirst du Brot genug haben. 14 »Schlecht, schlecht!«, spricht man, wenn man kauft; aber wenn man weggeht, so rühmt man sich. 15 Es gibt Gold und viel Perlen; aber ein Mund, der Vernünftiges redet, ist ein edles Kleinod. 16 Nimm dem sein Kleid, der für einen andern Bürge wurde, und pfände ihn anstelle des Fremden! (Péld 6,1) 17 Das gestohlene Brot schmeckt dem Manne gut; aber am Ende hat er den Mund voller Kieselsteine. (Péld 9,17) 18 Pläne kommen zum Ziel, wenn man sich recht berät; und Krieg soll man mit Vernunft führen. (Péld 24,6) 19 Wer Geheimnisse verrät, ist ein Verleumder, und mit dem, der den Mund nicht halten kann, lass dich nicht ein. 20 Wer seinem Vater und seiner Mutter flucht, dessen Leuchte wird verlöschen in der Finsternis. (2Móz 21,17; Péld 30,17) 21 Das Erbe, nach dem man zuerst sehr eilt^[1], wird zuletzt nicht gesegnet sein. 22 Sprich nicht: »Ich will Böses vergelten!« Harre des HERRN, der wird dir helfen. (Péld 24,29; Róm 12,17) 23 Zweierlei Gewicht ist dem HERRN ein Gräuel, und eine falsche Waage ist nicht gut. 24 Jedermanns Schritte bestimmt der HERR. Welcher Mensch versteht seinen Weg? 25 Es ist dem Menschen ein Fallstrick, unbedacht Gelübde zu tun und erst nach dem Geloben zu überlegen. 26 Ein weiser König sondert die Frevler aus und lässt das Rad über sie gehen. 27 Eine Leuchte des HERRN ist des Menschen Geist; er durchforscht alle Kammern des Innern. (1Kor 2,11) 28 Gütig und treu sein behütet den König, und sein Thron besteht durch Güte. (Péld 16,12) 29 Der Jünglinge Ehre ist ihre Stärke, und graues Haar ist der Alten Schmuck. (Péld 16,31) 30 Man muss dem Bösen wehren mit harter Strafe und mit ernsten Schlägen, die man fühlt.