Ézsaiás 47 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szûz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek! 2 Vedd a malmot és õrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon. 3 Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek! 4 [Így szól] a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje! 5 Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnõjének! 6 Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertõztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél! 7 És ezt mondád: Örökre úrnõ leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végérõl. 8 És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! 9 És mind e kettõ eljõ reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jõnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igézõ szózatod. 10 Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több. 11 Azért jõ te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jõ pusztulás reád, nem is tudod! 12 No állj elõ hát igézõ szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva veszõdtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod [a veszedelmet.] 13 Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elõ és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. 14 Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tûz emészté meg õket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belõlök melegülésre, sem körülülhetõ parázs! 15 Így járnak azok, a kikkel veszõdtél; és a kik kereskedõ társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

Das Gericht über Babel

1 Herunter, setze dich in den Staub, Jungfrau, du Tochter Babel! Setze dich auf die Erde, du Tochter der Chaldäer, da ist kein Thron mehr. Man wird dich nicht mehr nennen »Zarte und Verwöhnte«. (Ézs 52,2) 2 Nimm die Mühle und mahle Mehl, decke auf deinen Schleier! Hebe die Schleppe, entblöße den Schenkel, wate durch Ströme, 3 dass deine Blöße aufgedeckt und deine Schande gesehen werde! Ich will mich rächen, unerbittlich. (Náh 3,5) 4 Unser Erlöser ist der Heilige Israels – HERR Zebaoth ist sein Name. 5 Setze dich stumm hin, geh in die Finsternis, du Tochter der Chaldäer! Denn du sollst nicht mehr heißen »Herrin über Königreiche«. 6 Als ich über mein Volk zornig war und mein Erbe entheiligte, gab ich sie in deine Hand; aber du erwiesest ihnen keine Barmherzigkeit, auch über die Alten machtest du dein Joch allzu schwer. (Zak 1,15) 7 Du dachtest: Ich bin eine Herrin für immer. Du hattest noch nicht zu Herzen genommen noch daran gedacht, wie es hernach werden könnte. 8 So höre nun dies, die du in Wollust lebst und so sicher sitzt und sprichst in deinem Herzen: »Ich bin’s und sonst keine; ich werde keine Witwe werden noch ohne Kinder sein«: (Zof 2,15; Jel 18,7) 9 Dies beides wird plötzlich über dich kommen auf einen Tag, dass du Witwe und ohne Kinder bist. Ja, es wird in vollem Maße über dich kommen trotz der Menge deiner Zaubereien und trotz der großen Macht deiner Beschwörungen. 10 Denn du hast dich auf deine Bosheit verlassen, als du dachtest: Niemand sieht mich! Deine Weisheit und Kunst hat dich verleitet, dass du in deinem Herzen sprachst: Ich bin’s und sonst keine! (Zsolt 10,11) 11 Aber nun wird über dich Unglück kommen, das du nicht wegzuzaubern weißt, und Unheil wird auf dich fallen, das du nicht durch Sühne abwenden kannst. Und es wird plötzlich ein Verderben über dich kommen, dessen du dich nicht versiehst. 12 So tritt nun auf mit deinen Beschwörungen und der Menge deiner Zaubereien, um die du dich von deiner Jugend auf bemüht hast, ob du dir helfen und es abwenden kannst. (Dán 2,2) 13 Du hast dich müde gemacht mit der Menge deiner Pläne. Es sollen hertreten und dir helfen die Meister des Himmelslaufs und die Sterngucker, die an jedem Neumond kundtun, was über dich kommen werde! 14 Siehe, sie sind wie Stoppeln, die das Feuer verbrennt, sie können ihr Leben nicht erretten vor der Flamme Gewalt. Denn es wird nicht eine Glut sein, an der man sich wärmen, oder ein Feuer, um das man sitzen könnte. 15 So sind alle, um die du dich bemüht hast, die mit dir Handel trieben von deiner Jugend auf: Ein jeder wird hierhin und dorthin wanken, und du hast keinen Retter.