Énekek éneke 5 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, &szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, &eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, &iszom az én boromat az én tejemmel. &Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim! 2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, &[és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:] &Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, &én galambom, én tökéletesem; &mert az én fejem megrakodott harmattal, &az én hajam az éjszakának harmatjával! 3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat, &hogy-hogy öltözhetném fel? &Megmostam lábaimat, &mimódon keverném azokat [a porba?] 4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán, &és az én belsõ részeim megindulának õ rajta. 5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, &és az én kezeimrõl mirha csepeg vala, &és az én ujjaimról folyó mirha &a závár kilincsére. 6 Megnyitám az én szerelmesemnek; &de az én szerelmesem elfordult, elment; &az én lelkem megindult az õ beszédén: &keresém õt, de nem találám, &kiáltám õt, de nem felele nékem! 7 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik, &megverének engem, megsebesítének engem, &elvevék az én felöltõmet tõlem &a kõfalnak õrizõi. 8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &ha megtaláljátok az én szerelmesemet, &mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok! 9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, &oh asszonyoknak szépe? &Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, &hogy minket ilyen igen kényszerítesz? 10 Az én szerelmesem fejér és piros, &tízezer közül is kitetszik. 11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany; &fodor haja fekete, mint a hollónak. 12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, &melyek tejben fürödnek, &[szép] teljesen helyheztettek. 13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, &a melyek illatos plántákat nevelnek; &az õ ajkai liliomok, &melyekrõl csepegõ mirha foly. 14 Az õ kezei aranyhengerek; &melyek befoglaltattak topázba; &az õ teste elefántcsontból való mû, &zafirokkal megrakva. 15 Az õ szárai márványoszlopok; &melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; &az õ tekinteti, mint a Libánus; &tetszetes mint a czédrusfa. 16 Az õ ínye édességek, &és õ mindenestõl fogva kívánatos! &Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, &oh Jeruzsálemnek leányai! 17 Hová ment a te szerelmesed, &oh asszonyoknak szépe? &hová fordult a te szerelmesed, &hogy keressük õt veled együtt? 18 Az én szerelmesem, elment az õ kertébe, &a drága füveknek táblái közé, &hogy lakozzék a kertekben, &és liliomokat szedjen. 19 Én az én szerelmesemé [vagyok], és az én szerelmesem enyim, &a ki a liliomok közt legeltet.

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

1 Ich bin gekommen, meine Schwester, liebe Braut, in meinen Garten. Ich habe meine Myrrhe samt meinen Gewürzen gepflückt; ich habe meine Wabe samt meinem Honig gegessen; ich habe meinen Wein samt meiner Milch getrunken. Esst, meine Freunde, und trinkt und werdet trunken von Liebe! 2 Ich schlief, aber mein Herz war wach. Horch, mein Freund klopft an: »Tu mir auf, meine Schwester, meine Freundin, meine Taube, du Makellose! Mein Haupt ist voll Tau und meine Locken voll Tropfen der Nacht.« 3 »Ich habe mein Kleid ausgezogen – wie soll ich es wieder anziehen? Ich habe meine Füße gewaschen – wie soll ich sie wieder schmutzig machen?« 4 Mein Freund steckte seine Hand durchs Riegelloch, und mein Leib bebte ihm entgegen. 5 Da stand ich auf, dass ich meinem Freunde auftäte; meine Hände troffen von Myrrhe und meine Finger von fließender Myrrhe an den Griffen des Riegels. 6 Aber als ich meinem Freund aufgetan hatte, war er weg und fortgegangen. Meine Seele war außer sich, dass er sich abgewandt hatte. Ich suchte ihn, aber ich fand ihn nicht; ich rief, aber er antwortete mir nicht. 7 Es fanden mich die Wächter, die in der Stadt umhergehen; die schlugen mich wund. Die Wächter auf der Mauer nahmen mir meinen Schleier. 8 Ich beschwöre euch, ihr Töchter Jerusalems, wenn ihr meinen Freund findet, was sollt ihr ihm sagen? Dass ich krank bin vor Liebe. 9 Was hat dein Freund andern Freunden voraus, o du Schönste unter den Frauen? Was hat dein Freund andern Freunden voraus, dass du uns so beschwörst? 10 Mein Freund ist weiß und rot, auserkoren unter vielen Tausenden. 11 Sein Haupt ist das feinste Gold. Seine Locken sind Rispen, schwarz wie ein Rabe. 12 Seine Augen sind wie Tauben an den Wasserbächen, sie baden in Milch und sitzen an reichen Wassern. 13 Seine Wangen sind wie Balsambeete, in denen Gewürzkräuter wachsen. Seine Lippen sind wie Lotosblüten, die von fließender Myrrhe triefen. 14 Seine Arme sind wie goldene Stäbe, voller Türkise. Sein Leib ist wie aus Elfenbein, mit Saphiren geschmückt. 15 Seine Beine sind wie Marmorsäulen, gegründet auf goldenen Füßen. Seine Gestalt ist wie der Libanon, auserwählt wie Zedern. 16 Sein Mund ist voll Süße und alles an ihm ist lieblich. – So ist mein Freund, so ist mein Geliebter, ihr Töchter Jerusalems!