1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
1To the choirmaster: according to Do Not Destroy. A Miktam[1] of David, when he fled from Saul, in the cave. Be merciful to me, O God, be merciful to me, for in you my soul takes refuge; in the shadow of your wings I will take refuge, till the storms of destruction pass by. (1Sám 22,1; 1Sám 24,1; Zsolt 4,1; Zsolt 16,1; Zsolt 17,8; Zsolt 56,1; Zsolt 58,1; Zsolt 59,1; Zsolt 75,1; Zsolt 91,4; Zsolt 142,1; Ézs 26,20)2I cry out to God Most High, to God who fulfills his purpose for me. (Zsolt 138,8)3He will send from heaven and save me; he will put to shame him who tramples on me. God will send out his steadfast love and his faithfulness! (Zsolt 18,16; Zsolt 36,5; Zsolt 40,11; Zsolt 43,3; Zsolt 56,1; Zsolt 144,5; Zsolt 144,7)4My soul is in the midst of lions; I lie down amid fiery beasts— the children of man, whose teeth are spears and arrows, whose tongues are sharp swords. (Zsolt 52,2; Zsolt 55,21; Zsolt 58,6; Zsolt 59,7; Zsolt 64,3; Péld 12,18; Péld 30,14; Jer 9,8)5Be exalted, O God, above the heavens! Let your glory be over all the earth! (Zsolt 108,5; Zsolt 113,4)6They set a net for my steps; my soul was bowed down. They dug a pit in my way, but they have fallen into it themselves. (Jób 18,8; Zsolt 7,15; Zsolt 145,14; Zsolt 146,8)7My heart is steadfast, O God, my heart is steadfast! I will sing and make melody! (Zsolt 108,1; Zsolt 112,7)8Awake, my glory![2] Awake, O harp and lyre! I will awake the dawn! (Bír 5,12; 1Krón 15,16; Zsolt 16,9)9I will give thanks to you, O Lord, among the peoples; I will sing praises to you among the nations.10For your steadfast love is great to the heavens, your faithfulness to the clouds. (Zsolt 36,5)11Be exalted, O God, above the heavens! Let your glory be over all the earth! (Zsolt 57,5)