Zsolt 42

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.2  Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!3  Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?4  Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"5  Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.6  Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.7  Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.8  Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!9  Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.10  Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?11  Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?12  Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Zsolt 42

English Standard Version

from Crossway
1 To the choirmaster. A Maskil[1] of the Sons of Korah. As a deer pants for flowing streams, so pants my soul for you, O God. (1Krón 6,33; 1Krón 6,37; Jóel 1,20)2 My soul thirsts for God, for the living God. When shall I come and appear before God?[2] (2Móz 23,17; Józs 3,10; Zsolt 63,1; Zsolt 84,2; Zsolt 84,7; Ézs 41,17; Ézs 55,1; Dán 6,26; Jn 7,37)3 My tears have been my food day and night, while they say to me all the day long, “Where is your God?” (Zsolt 42,10; Zsolt 79,10; Zsolt 80,5; Zsolt 102,9; Zsolt 115,2; Jóel 2,17; Mik 7,10)4 These things I remember, as I pour out my soul: how I would go with the throng and lead them in procession to the house of God with glad shouts and songs of praise, a multitude keeping festival. (1Sám 1,15; 2Sám 6,15; Jób 30,16; Zsolt 55,14; Zsolt 62,8; Ézs 30,29; JSir 2,19)5 Why are you cast down, O my soul, and why are you in turmoil within me? Hope in God; for I shall again praise him, my salvation[3] (Zsolt 42,11; Zsolt 43,5; Zsolt 77,3; JSir 3,24; Mt 26,38; Jn 12,27)6 and my God. My soul is cast down within me; therefore I remember you from the land of Jordan and of Hermon, from Mount Mizar. (5Móz 3,9; 2Sám 17,22; 2Sám 17,24; Jón 2,7)7 Deep calls to deep at the roar of your waterfalls; all your breakers and your waves have gone over me. (Zsolt 32,6; Zsolt 88,7; Jón 2,3)8 By day the Lord commands his steadfast love, and at night his song is with me, a prayer to the God of my life. (Jób 35,10; Zsolt 4,4; Zsolt 16,7; Zsolt 44,4; Zsolt 63,6; Zsolt 68,28; Zsolt 71,3; Zsolt 77,6; Zsolt 119,55; Zsolt 119,62; Zsolt 119,148; Zsolt 133,3; Zsolt 149,5)9 I say to God, my rock: “Why have you forgotten me? Why do I go mourning because of the oppression of the enemy?” (2Sám 22,2; Zsolt 18,2; Zsolt 38,6; Zsolt 43,2)10 As with a deadly wound in my bones, my adversaries taunt me, while they say to me all the day long, “Where is your God?” (Zsolt 42,3)11 Why are you cast down, O my soul, and why are you in turmoil within me? Hope in God; for I shall again praise him, my salvation and my God. (Zsolt 42,5)