1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. &Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
1To the choirmaster. A Psalm of David. O Lord, you have searched me and known me! (Zsolt 7,9; Zsolt 17,3; Zsolt 44,21; Jer 12,3)2You know when I sit down and when I rise up; you discern my thoughts from afar. (2Kir 19,27; Jób 14,16; Jób 31,4; JSir 3,63; Mt 9,4; Jn 2,24)3You search out my path and my lying down and are acquainted with all my ways.4Even before a word is on my tongue, behold, O Lord, you know it altogether. (Zsid 4,13)5You hem me in, behind and before, and lay your hand upon me. (Jób 9,33; Jób 19,8)6Such knowledge is too wonderful for me; it is high; I cannot attain it. (Jób 42,3; Róm 11,33)7Where shall I go from your Spirit? Or where shall I flee from your presence? (Jer 23,24; Jón 1,3)8If I ascend to heaven, you are there! If I make my bed in Sheol, you are there! (Jób 26,6; Ám 9,2)9If I take the wings of the morning and dwell in the uttermost parts of the sea,10even there your hand shall lead me, and your right hand shall hold me. (Zsolt 23,3; Zsolt 139,24)11If I say, “Surely the darkness shall cover me, and the light about me be night,” (Jób 22,14)12even the darkness is not dark to you; the night is bright as the day, for darkness is as light with you. (Jób 34,22; Dán 2,22)13For you formed my inward parts; you knitted me together in my mother’s womb. (5Móz 32,6; Jób 10,11)14I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.[1] Wonderful are your works; my soul knows it very well. (Zsolt 72,18)15My frame was not hidden from you, when I was being made in secret, intricately woven in the depths of the earth. (Jób 10,8; Zsolt 63,9; Préd 11,5)16Your eyes saw my unformed substance; in your book were written, every one of them, the days that were formed for me, when as yet there was none of them. (Zsolt 56,8)17How precious to me are your thoughts, O God! How vast is the sum of them! (Zsolt 92,5)18If I would count them, they are more than the sand. I awake, and I am still with you. (1Móz 22,17; Zsolt 40,5)19Oh that you would slay the wicked, O God! O men of blood, depart from me! (Zsolt 5,6; Zsolt 6,8; Zsolt 9,17; Ézs 11,4)20They speak against you with malicious intent; your enemies take your name in vain.[2] (2Móz 20,7; Júd 1,15)21Do I not hate those who hate you, O Lord? And do I not loathe those who rise up against you? (Zsolt 26,5; Zsolt 59,1; Zsolt 119,158)22I hate them with complete hatred; I count them my enemies.23Search me, O God, and know my heart! Try me and know my thoughts![3] (Zsolt 26,2)24And see if there be any grievous way in me, and lead me in the way everlasting![4] (Zsolt 139,10; Jer 6,16; Jer 18,15)