1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
1By the waters of Babylon, there we sat down and wept, when we remembered Zion.2On the willows[1] there we hung up our lyres.3For there our captors required of us songs, and our tormentors, mirth, saying, “Sing us one of the songs of Zion!”4How shall we sing the Lord’s song in a foreign land? (Neh 2,3)5If I forget you, O Jerusalem, let my right hand forget its skill! (Zsolt 76,5)6Let my tongue stick to the roof of my mouth, if I do not remember you, if I do not set Jerusalem above my highest joy! (Jób 29,10; Ez 3,26)7Remember, O Lord, against the Edomites the day of Jerusalem, how they said, “Lay it bare, lay it bare, down to its foundations!” (Jób 18,20; Ézs 34,5; Jer 49,7; JSir 4,21; Ez 25,12; Ez 35,2; Ám 1,11; Abd 1,8; Hab 3,13; Zof 2,14)8O daughter of Babylon, doomed to be destroyed, blessed shall he be who repays you with what you have done to us! (Zsolt 28,4; Ézs 13,1; Ézs 21,9; Ézs 47,1; Jer 25,12; Jer 50,1; Jer 51,1; Jer 51,24; Jer 51,56)9Blessed shall he be who takes your little ones and dashes them against the rock! (2Kir 8,12; Ézs 13,16; Hós 10,14; Náh 3,10)