1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
1Bless the Lord, O my soul! O Lord my God, you are very great! You are clothed with splendor and majesty, (2Sám 7,22; Jób 37,22; Jób 40,10; Zsolt 93,1; Zsolt 103,1; Zsolt 103,22)2covering yourself with light as with a garment, stretching out the heavens like a tent. (Jób 9,8; Ézs 40,22)3He lays the beams of his chambers on the waters; he makes the clouds his chariot; he rides on the wings of the wind; (2Sám 22,11; Zsolt 18,10; Zsolt 104,13; Ézs 19,1; Ám 9,6)4he makes his messengers winds, his ministers a flaming fire. (2Kir 1,10; 2Kir 2,11; Zsolt 103,21; Zsolt 148,8; Zsid 1,7)5He set the earth on its foundations, so that it should never be moved. (Jób 38,4; Zsolt 24,2; Zsolt 89,11; Zsolt 136,6)6You covered it with the deep as with a garment; the waters stood above the mountains. (1Móz 7,19)7At your rebuke they fled; at the sound of your thunder they took to flight. (1Móz 1,9; 1Móz 8,1; 1Móz 8,5; Zsolt 18,15; Zsolt 48,5; Zsolt 77,18; Zsolt 106,9; Mt 8,26)8The mountains rose, the valleys sank down to the place that you appointed for them. (Jób 38,8; Jób 38,10)9You set a boundary that they may not pass, so that they might not again cover the earth. (1Móz 9,11; Jób 26,10)10You make springs gush forth in the valleys; they flow between the hills;11they give drink to every beast of the field; the wild donkeys quench their thirst. (Zsolt 104,13)12Beside them the birds of the heavens dwell; they sing among the branches.13From your lofty abode you water the mountains; the earth is satisfied with the fruit of your work. (5Móz 11,11; Jób 5,10; Zsolt 65,9; Zsolt 104,3; Zsolt 147,8; Jer 10,13; Jer 14,22)14You cause the grass to grow for the livestock and plants for man to cultivate, that he may bring forth food from the earth (1Móz 1,11; 1Móz 1,29; 1Móz 3,18; 1Móz 9,3; Jób 28,5; Zsolt 136,25; Zsolt 147,8; Zsolt 147,9)15and wine to gladden the heart of man, oil to make his face shine and bread to strengthen man’s heart. (1Móz 18,5; Bír 9,9; Bír 9,13; Zsolt 23,5; Péld 31,6; Préd 10,19)16The trees of the Lord are watered abundantly, the cedars of Lebanon that he planted. (4Móz 24,6; Bír 9,15)17In them the birds build their nests; the stork has her home in the fir trees.18The high mountains are for the wild goats; the rocks are a refuge for the rock badgers. (3Móz 11,5; Jób 39,1; Péld 30,26)19He made the moon to mark the seasons;[1] the sun knows its time for setting. (1Móz 1,14; 3Móz 23,4)20You make darkness, and it is night, when all the beasts of the forest creep about. (Ézs 45,7)21The young lions roar for their prey, seeking their food from God. (Jób 38,39)22When the sun rises, they steal away and lie down in their dens. (Jób 37,8)23Man goes out to his work and to his labor until the evening. (1Móz 3,19)24O Lord, how manifold are your works! In wisdom have you made them all; the earth is full of your creatures. (Péld 3,19)25Here is the sea, great and wide, which teems with creatures innumerable, living things both small and great. (Zsolt 69,34)26There go the ships, and Leviathan, which you formed to play in it.[2] (Jób 40,20; Jób 41,1)27These all look to you, to give them their food in due season. (Jób 36,31; Zsolt 104,14; Zsolt 145,15)28When you give it to them, they gather it up; when you open your hand, they are filled with good things. (Zsolt 145,16)29When you hide your face, they are dismayed; when you take away their breath, they die and return to their dust. (5Móz 31,17; Jób 10,9; Jób 23,15; Jób 34,14; Zsolt 30,7)30When you send forth your Spirit,[3] they are created, and you renew the face of the ground. (Jób 33,4; Jel 21,5)31May the glory of the Lord endure forever; may the Lord rejoice in his works, (1Móz 1,31; Zsolt 72,17; Péld 8,31)32who looks on the earth and it trembles, who touches the mountains and they smoke! (2Móz 19,18; Zsolt 144,5; Ám 9,5; Hab 3,10)33I will sing to the Lord as long as I live; I will sing praise to my God while I have being. (Zsolt 63,4)34May my meditation be pleasing to him, for I rejoice in the Lord. (Jób 15,4)35Let sinners be consumed from the earth, and let the wicked be no more! Bless the Lord, O my soul! Praise the Lord! (Zsolt 37,38; Zsolt 104,1; Zsolt 105,45; Zsolt 106,48; Zsolt 113,9; Zsolt 150,6)