Jeremiás 51 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak. 2 És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják õt, és földét kiüresítik, mert mindenfelõl ellene lesznek a veszedelem napján. 3 A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét: 4 És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az õ utczáin. 5 Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az õ Istenétõl, a Seregek Urától, noha az õ földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen. 6 Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az õ lelkét, ne veszszetek el az õ gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint. 7 Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az õ borából, azért bolondultak meg a nemzetek. 8 Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az õ sebét, hátha meggyógyul! 9 Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el õt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az õ ítélete, és felemelkedett a felhõkig. 10 Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát. 11 Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az õ gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az õ templomáért való bosszúállása. 12 Babilonnak kõfalain tûzzétek ki a zászlót, erõsítsétek meg az õrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen. 13 Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa! 14 Megesküdt a Seregek Ura az õ lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felõled. 15 Az, a ki teremtette a földet az õ erejével, a ki megalapította a világot az õ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az õ értelmével. 16 Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhõket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esõhöz, és kihozza a szelet az õ tárházaiból. 17 Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az õ öntése és nincs benne lélek. 18 Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek, az õ megfenyíttetésök idején elvesznek. 19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtõje és az õ örökségének pálczája, Seregek Ura az õ neve! 20 Põrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled. 21 És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülõt. 22 És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szûzet, 23 És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetõt és az õ igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a fõembereket. 24 És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az õ gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr. 25 Ímé, én ellened [fordulok], te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kõszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged. 26 És belõled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr. 27 Tûzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyûjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok õ ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget. 28 Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az õ hadnagyait és minden fõemberét, és az õ birodalmának egész földét. 29 És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye. 30 Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erõsségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték. 31 Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az õ városa mindenfelülrõl. 32 És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tûzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek. 33 Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérû, itt van az õ tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljõ az õ aratásának ideje. 34 Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet. 35 Az én rajtam esett erõszak és az én testem Babilonra [térjen,] azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem! 36 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az õ tengerét, és kiapasztom az õ forrását. 37 És Babilon kõrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz. 38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök. 39 Az õ kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem õket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr. 40 Elõhozom õket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben. 41 Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között! 42 Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott. 43 Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta. 44 Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kõfala is ledõl. 45 Jõjjetek ki belõle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétõl. 46 És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtõl, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendõben hír jõ, és a másik esztendõben is a hír, hogy erõszakosság van a földön, uralkodó [tör] uralkodóra! 47 Azért ímé, eljõnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden õ megöltjei elhullanak õ közötte. 48 És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felõl eljõnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr. 49 Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei. 50 Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertõl, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem. 51 Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe. 52 Azért ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az õ faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek. 53 Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerõsíti is az õ erõs magaslatát, pusztítók törnek reá tõlem, azt mondja az Úr. 54 Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földébõl nagy romlás. 55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belõle a nagy zajt, és zúgnak az õ habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az õ szavok harsogása. 56 Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az õ kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonynyal megfizet. 57 És megrészegítem az õ fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura! 58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kõfala földig lerontatik, és az õ büszke kapuit tûz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tûznek, és kifáradnak. 59 Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor õ Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala. 60 És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felõl. 61 És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat, 62 Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertõl baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen. 63 És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe. 64 És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtõl, a melyet én hozok reá, [akármint] fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.

English Standard Version

a Crossway

The Utter Destruction of Babylon

1 Thus says the Lord: “Behold, I will stir up the spirit of a destroyer against Babylon, against the inhabitants of Leb-kamai,^[1] (Ézs 21,1; Jer 4,11) 2 and I will send to Babylon winnowers, and they shall winnow her, and they shall empty her land, when they come against her from every side on the day of trouble. (Jer 2,28; Jer 15,7; Mt 3,12) 3 Let not the archer bend his bow, and let him not stand up in his armor. Spare not her young men; devote to destruction^[2] all her army. (Jer 50,14; Jer 50,21; Jer 50,29) 4 They shall fall down slain in the land of the Chaldeans, and wounded in her streets. (Jer 49,26) 5 For Israel and Judah have not been forsaken by their God, the Lord of hosts, but the land of the Chaldeans^[3] is full of guilt against the Holy One of Israel. (Ézs 54,5) 6 “Flee from the midst of Babylon; let every one save his life! Be not cut off in her punishment, for this is the time of the Lord’s vengeance, the repayment he is rendering her. (1Móz 19,15; Jer 50,8; Jer 50,15; Jer 51,45)

1Móz 19,15Jer 50,8Jer 50,15Jer 51,45

7 Babylon was a golden cup in the Lord’s hand, making all the earth drunken; the nations drank of her wine; therefore the nations went mad. (Zsolt 75,8; Jer 25,15; Jel 14,8; Jel 17,4)

Zsolt 75,8Jer 25,15Jel 14,8Jel 17,4

8 Suddenly Babylon has fallen and been broken; wail for her! Take balm for her pain; perhaps she may be healed. (Ézs 13,6; Ézs 21,9; Jer 46,11; Jer 48,20; Jel 18,9; Jel 18,11; Jel 18,19)

Ézs 13,6Ézs 21,9Jer 46,11Jer 48,20Jel 18,9Jel 18,11Jel 18,19

9 We would have healed Babylon, but she was not healed. Forsake her, and let us go each to his own country, for her judgment has reached up to heaven and has been lifted up even to the skies. (Ézs 13,14; Jer 50,8; Jer 50,16; Jer 51,6; Jer 51,45; Jel 18,5)

Ézs 13,14Jer 50,8Jer 50,16Jer 51,6Jer 51,45Jel 18,5

10 The Lord has brought about our vindication; come, let us declare in Zion the work of the Lord our God. (Zsolt 37,6; Jer 23,6; Jer 50,28) 11 “Sharpen the arrows! Take up the shields! The Lord has stirred up the spirit of the kings of the Medes, because his purpose concerning Babylon is to destroy it, for that is the vengeance of the Lord, the vengeance for his temple. (2Kir 17,6; Ézs 13,17; Jer 46,4; Jer 50,28; Jer 50,45; Dán 5,31)

2Kir 17,6Ézs 13,17Jer 46,4Jer 50,28Jer 50,45Dán 5,31

12 “Set up a standard against the walls of Babylon; make the watch strong; set up watchmen; prepare the ambushes; for the Lord has both planned and done what he spoke concerning the inhabitants of Babylon. (Ézs 13,2; Ézs 21,5; Jer 50,2; Jer 51,11; Jer 51,27; Náh 2,1)

Ézs 13,2Ézs 21,5Jer 50,2Jer 51,11Jer 51,27Náh 2,1

13 O you who dwell by many waters, rich in treasures, your end has come; the thread of your life is cut. (Jer 51,36; Jel 17,1; Jel 17,15) 14 The Lord of hosts has sworn by himself: Surely I will fill you with men, as many as locusts, and they shall raise the shout of victory over you. (Zsolt 105,34; Ézs 16,9; Jer 22,5; Jóel 1,4; Jóel 2,25)

Zsolt 105,34Ézs 16,9Jer 22,5Jóel 1,4Jóel 2,25

15 “It is he who made the earth by his power, who established the world by his wisdom, and by his understanding stretched out the heavens. (Jer 10,12) 16 When he utters his voice there is a tumult of waters in the heavens, and he makes the mist rise from the ends of the earth. He makes lightning for the rain, and he brings forth the wind from his storehouses. 17 Every man is stupid and without knowledge; every goldsmith is put to shame by his idols, for his images are false, and there is no breath in them. 18 They are worthless, a work of delusion; at the time of their punishment they shall perish. 19 Not like these is he who is the portion of Jacob, for he is the one who formed all things, and Israel is the tribe of his inheritance; the Lord of hosts is his name. 20 “You are my hammer and weapon of war: with you I break nations in pieces; with you I destroy kingdoms; (Dán 7,7; Dán 7,19; Dán 7,23) 21 with you I break in pieces the horse and his rider; with you I break in pieces the chariot and the charioteer; 22 with you I break in pieces man and woman; with you I break in pieces the old man and the youth; with you I break in pieces the young man and the young woman; (2Krón 36,17; Ézs 13,16; Ézs 13,18) 23 with you I break in pieces the shepherd and his flock; with you I break in pieces the farmer and his team; with you I break in pieces governors and commanders. (Jer 51,28; Jer 51,57) 24 “I will repay Babylon and all the inhabitants of Chaldea before your very eyes for all the evil that they have done in Zion, declares the Lord. (Zsolt 137,8; Jer 50,15; Jer 50,29) 25 “Behold, I am against you, O destroying mountain, declares the Lord, which destroys the whole earth; I will stretch out my hand against you, and roll you down from the crags, and make you a burnt mountain. (Jel 8,8; Jel 18,8) 26 No stone shall be taken from you for a corner and no stone for a foundation, but you shall be a perpetual waste, declares the Lord. (Zsolt 118,22; Ézs 28,16; Jer 25,12; Jer 51,62)

Zsolt 118,22Ézs 28,16Jer 25,12Jer 51,62

27 “Set up a standard on the earth; blow the trumpet among the nations; prepare the nations for war against her; summon against her the kingdoms, Ararat, Minni, and Ashkenaz; appoint a marshal against her; bring up horses like bristling locusts. (1Móz 8,4; 1Móz 10,3; 2Kir 19,37; 1Krón 1,6; Jer 4,5; Jer 6,4; Jer 25,14; Jer 50,41; Jer 51,12; Jer 51,14; Náh 3,17)

1Móz 8,41Móz 10,32Kir 19,371Krón 1,6Jer 4,5Jer 6,4Jer 25,14Jer 50,41Jer 51,12Jer 51,14Náh 3,17

28 Prepare the nations for war against her, the kings of the Medes, with their governors and deputies, and every land under their dominion. (Jer 34,1; Jer 51,11; Jer 51,23; Jer 51,27; Jer 51,57)

Jer 34,1Jer 51,11Jer 51,23Jer 51,27Jer 51,57

29 The land trembles and writhes in pain, for the Lord’s purposes against Babylon stand, to make the land of Babylon a desolation, without inhabitant. (Jer 8,16; Jer 50,45) 30 The warriors of Babylon have ceased fighting; they remain in their strongholds; their strength has failed; they have become women; her dwellings are on fire; her bars are broken. (Ézs 19,16; Ézs 47,14; Jer 50,37; JSir 2,9; Náh 3,13)

Ézs 19,16Ézs 47,14Jer 50,37JSir 2,9Náh 3,13

31 One runner runs to meet another, and one messenger to meet another, to tell the king of Babylon that his city is taken on every side; (2Krón 30,6) 32 the fords have been seized, the marshes are burned with fire, and the soldiers are in panic. (Jer 51,41) 33 For thus says the Lord of hosts, the God of Israel: The daughter of Babylon is like a threshing floor at the time when it is trodden; yet a little while and the time of her harvest will come.” (Ézs 17,5; Ézs 21,10; Jóel 3,13; Jel 14,15)

Ézs 17,5Ézs 21,10Jóel 3,13Jel 14,15

34 “Nebuchadnezzar the king of Babylon has devoured me; he has crushed me; he has made me an empty vessel; he has swallowed me like a monster; he has filled his stomach with my delicacies; he has rinsed me out.^[4] (Zsolt 74,13; Jer 50,17; Jer 51,44) 35 The violence done to me and to my kinsmen be upon Babylon,” let the inhabitant of Zion say. “My blood be upon the inhabitants of Chaldea,” let Jerusalem say. 36 Therefore thus says the Lord: “Behold, I will plead your cause and take vengeance for you. I will dry up her sea and make her fountain dry, (Ézs 44,27; Jer 50,34; Jer 50,38; Jer 51,13)

Ézs 44,27Jer 50,34Jer 50,38Jer 51,13

37 and Babylon shall become a heap of ruins, the haunt of jackals, a horror and a hissing, without inhabitant. (Ézs 13,22; Ézs 25,2; Jer 18,16) 38 “They shall roar together like lions; they shall growl like lions’ cubs. (Ám 3,4; Náh 2,11) 39 While they are inflamed I will prepare them a feast and make them drunk, that they may become merry, then sleep a perpetual sleep and not wake, declares the Lord. (Ézs 21,5; Jer 51,57) 40 I will bring them down like lambs to the slaughter, like rams and male goats. 41 “How Babylon^[5] is taken, the praise of the whole earth seized! How Babylon has become a horror among the nations! (Ézs 13,19; Jer 25,26; Jer 51,32) 42 The sea has come up on Babylon; she is covered with its tumultuous waves. (Ézs 8,7; Jer 51,55) 43 Her cities have become a horror, a land of drought and a desert, a land in which no one dwells, and through which no son of man passes. (Jer 50,12; Jer 50,40) 44 And I will punish Bel in Babylon, and take out of his mouth what he has swallowed. The nations shall no longer flow to him; the wall of Babylon has fallen. (Ezsd 1,7; Ézs 2,2; Ézs 46,1; Jer 31,12; Jer 50,2; Jer 51,34; Jer 51,58)

Ezsd 1,7Ézs 2,2Ézs 46,1Jer 31,12Jer 50,2Jer 51,34Jer 51,58

45 “Go out of the midst of her, my people! Let every one save his life from the fierce anger of the Lord! (Jer 12,13; Jer 51,6) 46 Let not your heart faint, and be not fearful at the report heard in the land, when a report comes in one year and afterward a report in another year, and violence is in the land, and ruler is against ruler. (Ézs 37,7; Mt 24,6) 47 “Therefore, behold, the days are coming when I will punish the images of Babylon; her whole land shall be put to shame, and all her slain shall fall in the midst of her. (Jer 50,2; Jer 50,12) 48 Then the heavens and the earth, and all that is in them, shall sing for joy over Babylon, for the destroyers shall come against them out of the north, declares the Lord. (Ézs 44,23; Jer 50,3; Jel 18,20) 49 Babylon must fall for the slain of Israel, just as for Babylon have fallen the slain of all the earth. (Jer 51,24) 50 “You who have escaped from the sword, go, do not stand still! Remember the Lord from far away, and let Jerusalem come into your mind: (Jer 44,28) 51 ‘We are put to shame, for we have heard reproach; dishonor has covered our face, for foreigners have come into the holy places of the Lord’s house.’ (Zsolt 44,15; Jer 7,19; JSir 1,10) 52 “Therefore, behold, the days are coming, declares the Lord, when I will execute judgment upon her images, and through all her land the wounded shall groan. (Jób 24,12; Jer 51,47; Ez 26,15) 53 Though Babylon should mount up to heaven, and though she should fortify her strong height, yet destroyers would come from me against her, declares the Lord. (Ézs 14,13; Jer 49,16; Jer 51,25) 54 “A voice! A cry from Babylon! The noise of great destruction from the land of the Chaldeans! (Jer 50,22) 55 For the Lord is laying Babylon waste and stilling her mighty voice. Their waves roar like many waters; the noise of their voice is raised, (Jer 5,22; Jer 51,42) 56 for a destroyer has come upon her, upon Babylon; her warriors are taken; their bows are broken in pieces, for the Lord is a God of recompense; he will surely repay. (Ézs 59,18; Jer 50,15) 57 I will make drunk her officials and her wise men, her governors, her commanders, and her warriors; they shall sleep a perpetual sleep and not wake, declares the King, whose name is the Lord of hosts. (Jer 46,18; Jer 51,23; Jer 51,28; Jer 51,39)

Jer 46,18Jer 51,23Jer 51,28Jer 51,39

58 “Thus says the Lord of hosts: The broad wall of Babylon shall be leveled to the ground, and her high gates shall be burned with fire. The peoples labor for nothing, and the nations weary themselves only for fire.” (Ézs 45,2; Jer 50,15; Jer 51,44; Jer 51,64; Hab 2,13)

Ézs 45,2Jer 50,15Jer 51,44Jer 51,64Hab 2,13

59 The word that Jeremiah the prophet commanded Seraiah the son of Neriah, son of Mahseiah, when he went with Zedekiah king of Judah to Babylon, in the fourth year of his reign. Seraiah was the quartermaster. (Jer 28,1; Jer 32,12) 60 Jeremiah wrote in a book all the disaster that should come upon Babylon, all these words that are written concerning Babylon. (Jer 36,2; Jer 50,1; Jer 51,1) 61 And Jeremiah said to Seraiah: “When you come to Babylon, see that you read all these words, 62 and say, ‘O Lord, you have said concerning this place that you will cut it off, so that nothing shall dwell in it, neither man nor beast, and it shall be desolate forever.’ (Jer 50,3; Jer 51,26) 63 When you finish reading this book, tie a stone to it and cast it into the midst of the Euphrates, (Jer 19,10; Jel 18,21) 64 and say, ‘Thus shall Babylon sink, to rise no more, because of the disaster that I am bringing upon her, and they shall become exhausted.’” Thus far are the words of Jeremiah. (Jer 51,58; Jer 51,63)