1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor õ könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.
1The word that Jeremiah the prophet spoke to Baruch the son of Neriah, when he wrote these words in a book at the dictation of Jeremiah, in the fourth year of Jehoiakim the son of Josiah, king of Judah: (Jer 32,12; Jer 36,1; Jer 36,4; Jer 36,18)2“Thus says the Lord, the God of Israel, to you, O Baruch:3You said, ‘Woe is me! For the Lord has added sorrow to my pain. I am weary with my groaning, and I find no rest.’ (Zsolt 6,6; Jer 36,26; JSir 1,3; JSir 5,5)4Thus shall you say to him, Thus says the Lord: Behold, what I have built I am breaking down, and what I have planted I am plucking up—that is, the whole land. (Ézs 5,5; Jer 31,28)5And do you seek great things for yourself? Seek them not, for behold, I am bringing disaster upon all flesh, declares the Lord. But I will give you your life as a prize of war in all places to which you may go.” (Zsolt 131,1; Jer 21,9; Jer 25,26; Jer 25,29; Jer 39,18; Róm 12,16)