1 A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,2 Mivelhogy megemlékeznek fiaik az õ oltáraikról, Aséra [bálvány]aikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.3 Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.4 És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtõl, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tûzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve!6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.7 Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.9 Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?10 Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.11 [Mint] a fogoly madár, mely [fiakat] gyûjt, melyeket nem õ költött, [olyan,] a ki gazdagságot gyûjt, de nem igazán; az õ napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.12 Óh dicsõség trónja, kezdettõl fogva magasságos, szentségünknek helye.13 Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tõlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élõ vizeknek kútfejét, az Urat!14 Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!15 Ímé, õk azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jõjjön el!16 De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt elõtted.17 Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján!18 Szégyenüljenek meg, a kik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; õk rettegjenek és ne én rettegjek; hozz reájok háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze õket!19 Ezt mondá nékem az Úr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, a melyen bemennek és a melyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában!20 És [ezt] mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon!21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!22 Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak megparancsoltam!23 De õk nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék.24 Pedig ha szívesen hallgattok reám, ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon:25 Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké.26 És bejõnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékérõl, Benjámin földérõl, a lapályról, a hegyrõl és dél felõl, hozván égõáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hála[áldozat]ot az Úrnak házába.27 Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jõjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat- napon: tüzet gerjesztek az õ kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható.
1“The sin of Judah is written with a pen of iron; with a point of diamond it is engraved on the tablet of their heart, and on the horns of their altars, (2Móz 27,2; Jób 19,24; Zsolt 118,27; Péld 3,3; Péld 7,3; 2Kor 3,3)2while their children remember their altars and their Asherim, beside every green tree and on the high hills, (5Móz 16,21; Bír 3,7; Ézs 1,29; Jer 2,20; Jer 19,5)3on the mountains in the open country. Your wealth and all your treasures I will give for spoil as the price of your high places for sin throughout all your territory. (Zsolt 48,1; Zsolt 87,1; Ézs 2,3; Jer 15,13)4You shall loosen your hand from your heritage that I gave to you, and I will make you serve your enemies in a land that you do not know, for in my anger a fire is kindled that shall burn forever.” (5Móz 32,22; Jer 15,14)5Thus says the Lord: “Cursed is the man who trusts in man and makes flesh his strength,[1] whose heart turns away from the Lord. (2Krón 32,8; Zsolt 146,3)6He is like a shrub in the desert, and shall not see any good come. He shall dwell in the parched places of the wilderness, in an uninhabited salt land. (5Móz 29,23; Jób 20,17; Jób 39,6; Zsolt 34,12; Jer 29,32; Jer 48,6)7“Blessed is the man who trusts in the Lord, whose trust is the Lord. (Zsolt 2,12; Zsolt 25,2; Zsolt 34,8; Zsolt 71,5; Zsolt 125,1)8He is like a tree planted by water, that sends out its roots by the stream, and does not fear when heat comes, for its leaves remain green, and is not anxious in the year of drought, for it does not cease to bear fruit.” (Zsolt 1,3; Ez 47,12)9The heart is deceitful above all things, and desperately sick; who can understand it?10“I the Lord search the heart and test the mind,[2] to give every man according to his ways, according to the fruit of his deeds.” (1Sám 16,7; 1Krón 28,9; Jób 34,11; Zsolt 62,12; Zsolt 139,23; Jer 11,20; Jer 32,19; Róm 8,27)11Like the partridge that gathers a brood that she did not hatch, so is he who gets riches but not by justice; in the midst of his days they will leave him, and at his end he will be a fool. (1Sám 26,20; Zsolt 39,6; Zsolt 55,23; Lk 12,20)12A glorious throne set on high from the beginning is the place of our sanctuary.13O Lord, the hope of Israel, all who forsake you shall be put to shame; those who turn away from you[3] shall be written in the earth, for they have forsaken the Lord, the fountain of living water. (Józs 24,20; Zsolt 73,27; Ézs 1,28; Jer 1,16; Jer 2,13; Jer 14,8; Lk 10,20; Jn 4,10; Jn 4,14)
Jeremiah Prays for Deliverance
14Heal me, O Lord, and I shall be healed; save me, and I shall be saved, for you are my praise. (5Móz 10,21; Zsolt 6,2)15Behold, they say to me, “Where is the word of the Lord? Let it come!” (Ézs 5,19; 2Pt 3,4)16I have not run away from being your shepherd, nor have I desired the day of sickness. You know what came out of my lips; it was before your face. (Zsolt 40,9; Zsolt 139,4; Jer 15,15)17Be not a terror to me; you are my refuge in the day of disaster. (Jer 16,19)18Let those be put to shame who persecute me, but let me not be put to shame; let them be dismayed, but let me not be dismayed; bring upon them the day of disaster; destroy them with double destruction! (Zsolt 35,4; Zsolt 35,8; Zsolt 40,14; Jer 11,20)
Keep the Sabbath Holy
19Thus said the Lord to me: “Go and stand in the People’s Gate, by which the kings of Judah enter and by which they go out, and in all the gates of Jerusalem, (Jer 13,13)20and say: ‘Hear the word of the Lord, you kings of Judah, and all Judah, and all the inhabitants of Jerusalem, who enter by these gates. (Jer 17,19)21Thus says the Lord: Take care for the sake of your lives, and do not bear a burden on the Sabbath day or bring it in by the gates of Jerusalem. (Neh 13,15; Jn 5,10)22And do not carry a burden out of your houses on the Sabbath or do any work, but keep the Sabbath day holy, as I commanded your fathers. (2Móz 20,8; 2Móz 23,12; 2Móz 31,13; 4Móz 15,32; 5Móz 5,12; Ézs 56,2; Ézs 58,13; Ez 20,12; Ez 20,20)23Yet they did not listen or incline their ear, but stiffened their neck, that they might not hear and receive instruction. (2Krón 30,8; Jer 5,3; Jer 7,24; Jer 7,26; Jer 11,10; ApCsel 7,51)24“But if you listen to me, declares the Lord, and bring in no burden by the gates of this city on the Sabbath day, but keep the Sabbath day holy and do no work on it, (Jer 17,21; Jer 17,22)25then there shall enter by the gates of this city kings and princes who sit on the throne of David, riding in chariots and on horses, they and their officials, the men of Judah and the inhabitants of Jerusalem. And this city shall be inhabited forever. (Jer 22,4)26And people shall come from the cities of Judah and the places around Jerusalem, from the land of Benjamin, from the Shephelah, from the hill country, and from the Negeb, bringing burnt offerings and sacrifices, grain offerings and frankincense, and bringing thank offerings to the house of the Lord. (1Móz 13,1; 3Móz 7,12; 3Móz 22,29; 2Krón 33,16; Zsolt 107,22; Zsolt 116,17; Jer 32,44; Jer 33,13; Zak 7,7)27But if you do not listen to me, to keep the Sabbath day holy, and not to bear a burden and enter by the gates of Jerusalem on the Sabbath day, then I will kindle a fire in its gates, and it shall devour the palaces of Jerusalem and shall not be quenched.’” (2Kir 25,9; Jer 7,20; Jer 17,21; Jer 17,22; Jer 21,14; Jer 43,12; Jer 49,27; Jer 50,32; Jer 52,13; JSir 4,11; Ám 1,14)