2 Mózes 34 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél. 2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején. 3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén. 4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát. 5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat: 6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. 7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. 8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.] 9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé. 10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled. 11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. 12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. 13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. 14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ. 15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból. 16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén. 17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket. 18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból. 19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása. 20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki. 21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj. 22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén. 23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt. 24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor. 25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. 26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében. 27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel. 28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot. 29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott. 30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá. 31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes. 32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. 33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára. 34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott. 35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.

English Standard Version

from Crossway

Moses Makes New Tablets

1 The Lord said to Moses, “Cut for yourself two tablets of stone like the first, and I will write on the tablets the words that were on the first tablets, which you broke. (2Móz 32,19; 2Móz 34,28; 5Móz 10,1; 5Móz 10,2; 5Móz 10,4)

2Móz 32,192Móz 34,285Móz 10,15Móz 10,25Móz 10,4

2 Be ready by the morning, and come up in the morning to Mount Sinai, and present yourself there to me on the top of the mountain. (2Móz 19,20) 3 No one shall come up with you, and let no one be seen throughout all the mountain. Let no flocks or herds graze opposite that mountain.” (2Móz 19,12; 2Móz 19,21) 4 So Moses cut two tablets of stone like the first. And he rose early in the morning and went up on Mount Sinai, as the Lord had commanded him, and took in his hand two tablets of stone. 5 The Lord descended in the cloud and stood with him there, and proclaimed the name of the Lord. (2Móz 33,19; 4Móz 11,25; 1Kir 8,10) 6 The Lord passed before him and proclaimed, “The Lord, the Lord, a God merciful and gracious, slow to anger, and abounding in steadfast love and faithfulness, (2Móz 22,27; 4Móz 14,18; 2Krón 30,9; Neh 9,17; Zsolt 57,10; Zsolt 86,15; Zsolt 103,8; Zsolt 108,4; Zsolt 111,4; Zsolt 112,4; Zsolt 116,5; Zsolt 145,8; Jóel 2,13)

2Móz 22,274Móz 14,182Krón 30,9Neh 9,17Zsolt 57,10Zsolt 86,15Zsolt 103,8Zsolt 108,4Zsolt 111,4Zsolt 112,4Zsolt 116,5Zsolt 145,8Jóel 2,13

7 keeping steadfast love for thousands,^[1] forgiving iniquity and transgression and sin, but who will by no means clear the guilty, visiting the iniquity of the fathers on the children and the children’s children, to the third and the fourth generation.” (2Móz 20,5; 2Móz 23,21; 5Móz 5,9; 5Móz 5,10; Józs 24,19; Jób 10,14; Zsolt 103,3; Zsolt 130,4; Jer 32,18; Dán 9,4; Dán 9,9; Náh 1,3; 1Jn 1,9)

2Móz 20,52Móz 23,215Móz 5,95Móz 5,10Józs 24,19Jób 10,14Zsolt 103,3Zsolt 130,4Jer 32,18Dán 9,4Dán 9,9Náh 1,31Jn 1,9

8 And Moses quickly bowed his head toward the earth and worshiped. (2Móz 4,31; 2Móz 12,27) 9 And he said, “If now I have found favor in your sight, O Lord, please let the Lord go in the midst of us, for it is a stiff-necked people, and pardon our iniquity and our sin, and take us for your inheritance.” (2Móz 32,9; 2Móz 33,15; 5Móz 32,9; Zsolt 28,9; Zsolt 33,12; Zsolt 78,62; Zsolt 94,14; Jer 10,16; Zak 2,12)

2Móz 32,92Móz 33,155Móz 32,9Zsolt 28,9Zsolt 33,12Zsolt 78,62Zsolt 94,14Jer 10,16Zak 2,12

The Covenant Renewed

10 And he said, “Behold, I am making a covenant. Before all your people I will do marvels, such as have not been created in all the earth or in any nation. And all the people among whom you are shall see the work of the Lord, for it is an awesome thing that I will do with you. (2Móz 34,27; 5Móz 4,32; 5Móz 5,2; 5Móz 10,21; 5Móz 29,1; Józs 6,20; Józs 10,12; 2Sám 7,23; Zsolt 77,14; Zsolt 78,12; Zsolt 145,6; Ézs 64,3)

2Móz 34,275Móz 4,325Móz 5,25Móz 10,215Móz 29,1Józs 6,20Józs 10,122Sám 7,23Zsolt 77,14Zsolt 78,12Zsolt 145,6Ézs 64,3

11 “Observe what I command you this day. Behold, I will drive out before you the Amorites, the Canaanites, the Hittites, the Perizzites, the Hivites, and the Jebusites. (2Móz 13,5) 12 Take care, lest you make a covenant with the inhabitants of the land to which you go, lest it become a snare in your midst. (2Móz 23,32; 2Móz 23,33; 5Móz 7,2; Józs 23,12; Bír 2,2)

2Móz 23,322Móz 23,335Móz 7,2Józs 23,12Bír 2,2

13 You shall tear down their altars and break their pillars and cut down their Asherim (2Móz 23,24; 5Móz 7,5; 5Móz 12,3; 5Móz 16,21; Bír 2,2; Bír 6,25; 2Kir 18,4; 2Kir 23,14; 2Krón 31,1; 2Krón 34,3)

2Móz 23,245Móz 7,55Móz 12,35Móz 16,21Bír 2,2Bír 6,252Kir 18,42Kir 23,142Krón 31,12Krón 34,3

14 (for you shall worship no other god, for the Lord, whose name is Jealous, is a jealous God), (2Móz 20,3; 2Móz 20,5) 15 lest you make a covenant with the inhabitants of the land, and when they whore after their gods and sacrifice to their gods and you are invited, you eat of his sacrifice, (2Móz 34,12; 3Móz 17,7; 3Móz 20,5; 4Móz 25,2; 5Móz 31,16; Bír 2,17; Zsolt 106,28; Jer 3,9; Ez 6,9; 1Kor 8,4; 1Kor 8,7; 1Kor 8,10; 1Kor 10,27)

2Móz 34,123Móz 17,73Móz 20,54Móz 25,25Móz 31,16Bír 2,17Zsolt 106,28Jer 3,9Ez 6,91Kor 8,41Kor 8,71Kor 8,101Kor 10,27

16 and you take of their daughters for your sons, and their daughters whore after their gods and make your sons whore after their gods. (2Móz 34,15; 5Móz 7,3; 1Kir 11,2; Ezsd 9,2; Neh 13,25)

2Móz 34,155Móz 7,31Kir 11,2Ezsd 9,2Neh 13,25

17 “You shall not make for yourself any gods of cast metal. (2Móz 32,4; 2Móz 32,8; 3Móz 19,4; 5Móz 27,15)

2Móz 32,42Móz 32,83Móz 19,45Móz 27,15

18 “You shall keep the Feast of Unleavened Bread. Seven days you shall eat unleavened bread, as I commanded you, at the time appointed in the month Abib, for in the month Abib you came out from Egypt. (2Móz 12,15; 2Móz 13,4) 19 All that open the womb are mine, all your male^[2] livestock, the firstborn of cow and sheep. (2Móz 13,2) 20 The firstborn of a donkey you shall redeem with a lamb, or if you will not redeem it you shall break its neck. All the firstborn of your sons you shall redeem. And none shall appear before me empty-handed. (2Móz 13,13; 2Móz 23,15; 4Móz 18,15; 5Móz 16,16)

2Móz 13,132Móz 23,154Móz 18,155Móz 16,16

21 “Six days you shall work, but on the seventh day you shall rest. In plowing time and in harvest you shall rest. (2Móz 20,9) 22 You shall observe the Feast of Weeks, the firstfruits of wheat harvest, and the Feast of Ingathering at the year’s end. (2Móz 23,16; 5Móz 16,10; 5Móz 16,13) 23 Three times in the year shall all your males appear before the Lord God, the God of Israel. (2Móz 23,14; 2Móz 23,17; 5Móz 16,16) 24 For I will cast out nations before you and enlarge your borders; no one shall covet your land, when you go up to appear before the Lord your God three times in the year. (2Móz 23,27; 2Móz 33,2; 5Móz 7,1; 5Móz 12,20; 5Móz 19,8; Zsolt 78,55; Zsolt 80,8; Péld 16,7)

2Móz 23,272Móz 33,25Móz 7,15Móz 12,205Móz 19,8Zsolt 78,55Zsolt 80,8Péld 16,7

25 “You shall not offer the blood of my sacrifice with anything leavened, or let the sacrifice of the Feast of the Passover remain until the morning. (2Móz 12,8; 2Móz 12,10) 26 The best of the firstfruits of your ground you shall bring to the house of the Lord your God. You shall not boil a young goat in its mother’s milk.” (2Móz 23,19; 5Móz 14,21) 27 And the Lord said to Moses, “Write these words, for in accordance with these words I have made a covenant with you and with Israel.” (2Móz 34,10) 28 So he was there with the Lord forty days and forty nights. He neither ate bread nor drank water. And he wrote on the tablets the words of the covenant, the Ten Commandments.^[3] (2Móz 24,18; 2Móz 31,18; 2Móz 32,16; 2Móz 34,1; 5Móz 4,13; 5Móz 10,2; 5Móz 10,4)

2Móz 24,182Móz 31,182Móz 32,162Móz 34,15Móz 4,135Móz 10,25Móz 10,4

The Shining Face of Moses

29 When Moses came down from Mount Sinai, with the two tablets of the testimony in his hand as he came down from the mountain, Moses did not know that the skin of his face shone because he had been talking with God.^[4] (2Móz 32,15; Mt 17,2; 2Kor 3,7) 30 Aaron and all the people of Israel saw Moses, and behold, the skin of his face shone, and they were afraid to come near him. (2Móz 34,29) 31 But Moses called to them, and Aaron and all the leaders of the congregation returned to him, and Moses talked with them. 32 Afterward all the people of Israel came near, and he commanded them all that the Lord had spoken with him in Mount Sinai. (2Móz 24,3) 33 And when Moses had finished speaking with them, he put a veil over his face. (2Kor 3,13) 34 Whenever Moses went in before the Lord to speak with him, he would remove the veil, until he came out. And when he came out and told the people of Israel what he was commanded, (2Kor 3,16) 35 the people of Israel would see the face of Moses, that the skin of Moses’ face was shining. And Moses would put the veil over his face again, until he went in to speak with him. (2Móz 34,29)