1 Sámuel 23 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérûket. 2 Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát. 3 A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában [is] félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára. 4 Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom. 5 Elméne azért Dávid és az õ emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré õket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait. 6 Lõn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte. 7 Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta õt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne. 8 És összegyûjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az õ embereit. 9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul õ ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elõ az efódot. 10 És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jõni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam. 11 Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön. 12 És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak. 13 Felkele azért Dávid és az õ emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midõn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel. 14 És Dávid a pusztában tartózkodék az erõs helyeken, és a Zif pusztájában levõ hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá õt kezébe. 15 Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdõben vala: 16 Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdõbe, és megerõsíté az õ kezét az Istenben. 17 És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz. 18 És szövetséget kötének ketten az Úr elõtt. És Dávid az erdõben marada, Jonathán pedig haza ment. 19 És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erõs helyeken az erdõben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?! 20 Most azért minthogy lelkednek fõkivánsága az, hogy lejõjj, óh király, jõjj le; és a mi [gondunk] lesz, hogy a királynak kezébe adjuk õt. 21 És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam! 22 Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az õ tartózkodási helyét, és hogy ki látta õt ott, mert [azt] mondották nékem, [hogy] igen ravasz õ. 23 Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol õ lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom õt Júdának minden ezrei között. 24 Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul elõtt. Dávid pedig és az õ emberei Máon pusztájában valának a mezõségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van. 25 És elméne Saul az õ embereivel együtt, hogy megkeresse [õt.] Dávidnak azonban megizenték, és õ leszállott a kõszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában. 26 És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az õ emberei pedig a hegynek másik oldalán. És [épen], mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elõl, és Saul és az õ emberei [már] körül is kerítették Dávidot és az õ embereit, hogy megfogják, 27 Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jõjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba. 28 Akkor megtére Saul Dávid üldözésébõl, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kõsziklájának.

English Standard Version

from Crossway

David Saves the City of Keilah

1 Now they told David, “Behold, the Philistines are fighting against Keilah and are robbing the threshing floors.” (Józs 15,44) 2 Therefore David inquired of the Lord, “Shall I go and attack these Philistines?” And the Lord said to David, “Go and attack the Philistines and save Keilah.” (1Sám 22,10) 3 But David’s men said to him, “Behold, we are afraid here in Judah; how much more then if we go to Keilah against the armies of the Philistines?” 4 Then David inquired of the Lord again. And the Lord answered him, “Arise, go down to Keilah, for I will give the Philistines into your hand.” (Józs 24,11; Bír 7,7; Bír 20,28; 1Sám 23,2; 1Sám 23,14)

Józs 24,11Bír 7,7Bír 20,281Sám 23,21Sám 23,14

5 And David and his men went to Keilah and fought with the Philistines and brought away their livestock and struck them with a great blow. So David saved the inhabitants of Keilah. 6 When Abiathar the son of Ahimelech had fled to David to Keilah, he had come down with an ephod in his hand. (1Sám 22,20) 7 Now it was told Saul that David had come to Keilah. And Saul said, “God has given him into my hand, for he has shut himself in by entering a town that has gates and bars.” 8 And Saul summoned all the people to war, to go down to Keilah, to besiege David and his men. 9 David knew that Saul was plotting harm against him. And he said to Abiathar the priest, “Bring the ephod here.” (4Móz 27,21; 1Sám 30,7) 10 Then David said, “O Lord, the God of Israel, your servant has surely heard that Saul seeks to come to Keilah, to destroy the city on my account. 11 Will the men of Keilah surrender me into his hand? Will Saul come down, as your servant has heard? O Lord, the God of Israel, please tell your servant.” And the Lord said, “He will come down.” 12 Then David said, “Will the men of Keilah surrender me and my men into the hand of Saul?” And the Lord said, “They will surrender you.” (1Sám 23,20) 13 Then David and his men, who were about six hundred, arose and departed from Keilah, and they went wherever they could go. When Saul was told that David had escaped from Keilah, he gave up the expedition. (1Sám 22,2; 1Sám 25,13; 1Sám 27,2; 1Sám 30,9; 2Sám 15,20)

1Sám 22,21Sám 25,131Sám 27,21Sám 30,92Sám 15,20

14 And David remained in the strongholds in the wilderness, in the hill country of the wilderness of Ziph. And Saul sought him every day, but God did not give him into his hand. (Józs 15,24)

Saul Pursues David

15 David saw that Saul had come out to seek his life. David was in the wilderness of Ziph at Horesh. 16 And Jonathan, Saul’s son, rose and went to David at Horesh, and strengthened his hand in God. 17 And he said to him, “Do not fear, for the hand of Saul my father shall not find you. You shall be king over Israel, and I shall be next to you. Saul my father also knows this.” (1Sám 20,31; 1Sám 24,20) 18 And the two of them made a covenant before the Lord. David remained at Horesh, and Jonathan went home. (1Sám 18,3; 1Sám 20,8; 1Sám 20,16; 1Sám 20,42; 2Sám 21,7)

1Sám 18,31Sám 20,81Sám 20,161Sám 20,422Sám 21,7

19 Then the Ziphites went up to Saul at Gibeah, saying, “Is not David hiding among us in the strongholds at Horesh, on the hill of Hachilah, which is south of Jeshimon? (4Móz 21,20; 1Sám 26,1) 20 Now come down, O king, according to all your heart’s desire to come down, and our part shall be to surrender him into the king’s hand.” (1Sám 23,12) 21 And Saul said, “May you be blessed by the Lord, for you have had compassion on me. (Ruth 2,20; 1Sám 22,8) 22 Go, make yet more sure. Know and see the place where his foot is, and who has seen him there, for it is told me that he is very cunning. 23 See therefore and take note of all the lurking places where he hides, and come back to me with sure information. Then I will go with you. And if he is in the land, I will search him out among all the thousands of Judah.” 24 And they arose and went to Ziph ahead of Saul. Now David and his men were in the wilderness of Maon, in the Arabah to the south of Jeshimon. (5Móz 1,1; Józs 15,55; 1Sám 23,19; 1Sám 25,2)

5Móz 1,1Józs 15,551Sám 23,191Sám 25,2

25 And Saul and his men went to seek him. And David was told, so he went down to the rock and lived in the wilderness of Maon. And when Saul heard that, he pursued after David in the wilderness of Maon. 26 Saul went on one side of the mountain, and David and his men on the other side of the mountain. And David was hurrying to get away from Saul. As Saul and his men were closing in on David and his men to capture them, 27 a messenger came to Saul, saying, “Hurry and come, for the Philistines have made a raid against the land.” 28 So Saul returned from pursuing after David and went against the Philistines. Therefore that place was called the Rock of Escape.^[1] 29 ^[2] And David went up from there and lived in the strongholds of Engedi. (Józs 15,62; 2Krón 20,2; Énekek 1,14; Ez 47,10)

Józs 15,622Krón 20,2Énekek 1,14Ez 47,10