1 Sámuel 16 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem õt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben [lakó] Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt. 2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszõt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam. 3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked. 4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, [és] eleibe [menvén,] mondának: Békességes-é a te jöveteled? 5 Õ pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az õ fiait pedig megszentelé, és elhívá õket az áldozatra. 6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr elõtt van az õ felkentje! 7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az õ külsõjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem õt. Mert az [Úr] nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme elõtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van. 8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté õt Sámuel elõtt; õ pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa. 9 Elvezeté azután elõtte Isai Sammát; õ pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa. 10 És így elvezeté Isai Sámuel elõtt [mind] a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr. 11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Õ pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé õ a juhokat õrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide õt, mert addig nem fogunk leülni, míg õ ide nem jön. 12 Elkülde azért, és elhozatá õt. (Õ pedig piros vala, szép szemû és kedves tekintetû.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert õ az. 13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené õt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába. 14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni õt, [mely] az Úrtól [küldetett]. 15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentõl [küldött] gonosz lélek gyötör téged! 16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek [olyan] embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentõl [küldött] gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj. 17 És monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek tehát számomra [olyan ]embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. 18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben [lakó] Isainak [egyik] fiát, a ki tud hárfázni, a ki erõs vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van. 19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van. 20 Isai pedig võn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlõ bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az õ fiától, Dávidtól. 21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla elõtte, az igen megszerette õt, és fegyverhordozója lõn néki. 22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem õt. 23 És lõn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lõn, és a gonosz lélek eltávozék tõle.

English Standard Version

from Crossway

David Anointed King

1 The Lord said to Samuel, “How long will you grieve over Saul, since I have rejected him from being king over Israel? Fill your horn with oil, and go. I will send you to Jesse the Bethlehemite, for I have provided for myself a king among his sons.” (1Sám 10,1; 1Sám 15,23; 1Sám 15,26; 1Sám 15,35; Zsolt 78,70; Zsolt 89,19; ApCsel 13,22)

1Sám 10,11Sám 15,231Sám 15,261Sám 15,35Zsolt 78,70Zsolt 89,19ApCsel 13,22

2 And Samuel said, “How can I go? If Saul hears it, he will kill me.” And the Lord said, “Take a heifer with you and say, ‘I have come to sacrifice to the Lord.’ (1Sám 9,12; 1Sám 20,29) 3 And invite Jesse to the sacrifice, and I will show you what you shall do. And you shall anoint for me him whom I declare to you.” (1Sám 9,16) 4 Samuel did what the Lord commanded and came to Bethlehem. The elders of the city came to meet him trembling and said, “Do you come peaceably?” (1Sám 21,1; 1Kir 2,13; 2Kir 9,22) 5 And he said, “Peaceably; I have come to sacrifice to the Lord. Consecrate yourselves, and come with me to the sacrifice.” And he consecrated Jesse and his sons and invited them to the sacrifice. (Józs 3,5) 6 When they came, he looked on Eliab and thought, “Surely the Lord’s anointed is before him.” (1Sám 17,13) 7 But the Lord said to Samuel, “Do not look on his appearance or on the height of his stature, because I have rejected him. For the Lord sees not as man sees: man looks on the outward appearance, but the Lord looks on the heart.” (1Kir 8,39; 1Krón 28,9; Zsolt 7,9; Zsolt 147,10; Jer 11,20; Jer 17,10; Jer 20,12; ApCsel 1,24)

1Kir 8,391Krón 28,9Zsolt 7,9Zsolt 147,10Jer 11,20Jer 17,10Jer 20,12ApCsel 1,24

8 Then Jesse called Abinadab and made him pass before Samuel. And he said, “Neither has the Lord chosen this one.” (1Sám 17,13) 9 Then Jesse made Shammah pass by. And he said, “Neither has the Lord chosen this one.” (1Sám 16,8) 10 And Jesse made seven of his sons pass before Samuel. And Samuel said to Jesse, “The Lord has not chosen these.” 11 Then Samuel said to Jesse, “Are all your sons here?” And he said, “There remains yet the youngest,^[1] but behold, he is keeping the sheep.” And Samuel said to Jesse, “Send and get him, for we will not sit down till he comes here.” (1Sám 17,13; 2Sám 7,8; 2Sám 13,3; 1Krón 2,13; Zsolt 78,70)

1Sám 17,132Sám 7,82Sám 13,31Krón 2,13Zsolt 78,70

12 And he sent and brought him in. Now he was ruddy and had beautiful eyes and was handsome. And the Lord said, “Arise, anoint him, for this is he.” (1Sám 9,17; 1Sám 17,42) 13 Then Samuel took the horn of oil and anointed him in the midst of his brothers. And the Spirit of the Lord rushed upon David from that day forward. And Samuel rose up and went to Ramah. (Bír 3,10; 1Sám 10,1; 1Sám 10,6; 1Sám 10,10; 1Sám 11,6; 1Sám 16,1; Zsolt 89,20)

Bír 3,101Sám 10,11Sám 10,61Sám 10,101Sám 11,61Sám 16,1Zsolt 89,20

David in Saul’s Service

14 Now the Spirit of the Lord departed from Saul, and a harmful spirit from the Lord tormented him. (Bír 9,23; Bír 16,20; 1Sám 18,10; 1Sám 18,12; 1Sám 19,9; 1Sám 28,15)

Bír 9,23Bír 16,201Sám 18,101Sám 18,121Sám 19,91Sám 28,15

15 And Saul’s servants said to him, “Behold now, a harmful spirit from God is tormenting you. 16 Let our lord now command your servants who are before you to seek out a man who is skillful in playing the lyre, and when the harmful spirit from God is upon you, he will play it, and you will be well.” (1Sám 16,21; 1Sám 18,10; 1Sám 19,9; 1Kir 10,8; 2Kir 3,15)

1Sám 16,211Sám 18,101Sám 19,91Kir 10,82Kir 3,15

17 So Saul said to his servants, “Provide for me a man who can play well and bring him to me.” 18 One of the young men answered, “Behold, I have seen a son of Jesse the Bethlehemite, who is skillful in playing, a man of valor, a man of war, prudent in speech, and a man of good presence, and the Lord is with him.” (1Sám 3,19; 1Sám 17,32; 1Sám 17,34; 1Sám 18,12; 1Sám 18,14)

1Sám 3,191Sám 17,321Sám 17,341Sám 18,121Sám 18,14

19 Therefore Saul sent messengers to Jesse and said, “Send me David your son, who is with the sheep.” (1Sám 16,11; 1Sám 17,15; 1Sám 17,34) 20 And Jesse took a donkey laden with bread and a skin of wine and a young goat and sent them by David his son to Saul. (1Sám 17,18) 21 And David came to Saul and entered his service. And Saul loved him greatly, and he became his armor-bearer. (1Sám 16,16) 22 And Saul sent to Jesse, saying, “Let David remain in my service, for he has found favor in my sight.” 23 And whenever the harmful spirit from God was upon Saul, David took the lyre and played it with his hand. So Saul was refreshed and was well, and the harmful spirit departed from him. (1Sám 16,14; 1Sám 16,16)