1 Mózes 9 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat. 4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek. 5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. 8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván: 9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van: 13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben. 15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van. 17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld. 20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete. 21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala: 25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.

English Standard Version

from Crossway

1 And God blessed Noah and his sons and said to them, “Be fruitful and multiply and fill the earth. (1Móz 1,22; 1Móz 1,28; 1Móz 8,17) 2 The fear of you and the dread of you shall be upon every beast of the earth and upon every bird of the heavens, upon everything that creeps on the ground and all the fish of the sea. Into your hand they are delivered. (Zsolt 8,6; Jak 3,7) 3 Every moving thing that lives shall be food for you. And as I gave you the green plants, I give you everything. (1Móz 1,29; 5Móz 12,15; 1Tim 4,3) 4 But you shall not eat flesh with its life, that is, its blood. (3Móz 17,10; 3Móz 17,14; 5Móz 12,16; 5Móz 12,23; 1Sám 14,33; ApCsel 15,20; ApCsel 15,29)

3Móz 17,103Móz 17,145Móz 12,165Móz 12,231Sám 14,33ApCsel 15,20ApCsel 15,29

5 And for your lifeblood I will require a reckoning: from every beast I will require it and from man. From his fellow man I will require a reckoning for the life of man. (1Móz 4,10; 2Móz 21,28) 6 “Whoever sheds the blood of man, by man shall his blood be shed, for God made man in his own image. (1Móz 1,27; 1Móz 5,1; 2Móz 21,12; 2Móz 21,14; 3Móz 24,17; 4Móz 35,31; 4Móz 35,33; Mt 26,52; Jak 3,9; Jel 13,10)

1Móz 1,271Móz 5,12Móz 21,122Móz 21,143Móz 24,174Móz 35,314Móz 35,33Mt 26,52Jak 3,9Jel 13,10

7 And you,^[1] be fruitful and multiply, increase greatly on the earth and multiply in it.” 8 Then God said to Noah and to his sons with him, 9 “Behold, I establish my covenant with you and your offspring after you, (1Móz 6,18; 1Móz 8,20) 10 and with every living creature that is with you, the birds, the livestock, and every beast of the earth with you, as many as came out of the ark; it is for every beast of the earth. 11 I establish my covenant with you, that never again shall all flesh be cut off by the waters of the flood, and never again shall there be a flood to destroy the earth.” (Ézs 54,9) 12 And God said, “This is the sign of the covenant that I make between me and you and every living creature that is with you, for all future generations: (1Móz 17,11) 13 I have set my bow in the cloud, and it shall be a sign of the covenant between me and the earth. (Ez 1,28; Jel 4,3; Jel 10,1) 14 When I bring clouds over the earth and the bow is seen in the clouds, 15 I will remember my covenant that is between me and you and every living creature of all flesh. And the waters shall never again become a flood to destroy all flesh. (3Móz 26,42; 3Móz 26,45; 1Kir 8,23; Ez 16,60)

3Móz 26,423Móz 26,451Kir 8,23Ez 16,60

16 When the bow is in the clouds, I will see it and remember the everlasting covenant between God and every living creature of all flesh that is on the earth.” (1Móz 17,7; 1Móz 17,13; 1Móz 17,19) 17 God said to Noah, “This is the sign of the covenant that I have established between me and all flesh that is on the earth.”

Noah’s Descendants

18 The sons of Noah who went forth from the ark were Shem, Ham, and Japheth. (Ham was the father of Canaan.) (1Móz 5,32; 1Móz 10,1) 19 These three were the sons of Noah, and from these the people of the whole earth were dispersed.^[2] (1Móz 10,32) 20 Noah began to be a man of the soil, and he planted a vineyard.^[3] 21 He drank of the wine and became drunk and lay uncovered in his tent. 22 And Ham, the father of Canaan, saw the nakedness of his father and told his two brothers outside. 23 Then Shem and Japheth took a garment, laid it on both their shoulders, and walked backward and covered the nakedness of their father. Their faces were turned backward, and they did not see their father’s nakedness. 24 When Noah awoke from his wine and knew what his youngest son had done to him, (Hab 2,15) 25 he said, “Cursed be Canaan; a servant of servants shall he be to his brothers.” (5Móz 27,16; Józs 9,23; Bír 1,28; 1Kir 9,20)

5Móz 27,16Józs 9,23Bír 1,281Kir 9,20

26 He also said, “Blessed be the Lord, the God of Shem; and let Canaan be his servant. 27 May God enlarge Japheth,^[4] and let him dwell in the tents of Shem, and let Canaan be his servant.” 28 After the flood Noah lived 350 years. 29 All the days of Noah were 950 years, and he died.