1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala:3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam.20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá.24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának.25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt.27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig.31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.
1Then Jacob went on his journey and came to the land of the people of the east. (4Móz 23,7; Bír 6,3)2As he looked, he saw a well in the field, and behold, three flocks of sheep lying beside it, for out of that well the flocks were watered. The stone on the well’s mouth was large,3and when all the flocks were gathered there, the shepherds would roll the stone from the mouth of the well and water the sheep, and put the stone back in its place over the mouth of the well.4Jacob said to them, “My brothers, where do you come from?” They said, “We are from Haran.” (1Móz 27,43)5He said to them, “Do you know Laban the son of Nahor?” They said, “We know him.”6He said to them, “Is it well with him?” They said, “It is well; and see, Rachel his daughter is coming with the sheep!”7He said, “Behold, it is still high day; it is not time for the livestock to be gathered together. Water the sheep and go, pasture them.”8But they said, “We cannot until all the flocks are gathered together and the stone is rolled from the mouth of the well; then we water the sheep.”9While he was still speaking with them, Rachel came with her father’s sheep, for she was a shepherdess. (2Móz 2,16)10Now as soon as Jacob saw Rachel the daughter of Laban his mother’s brother, and the sheep of Laban his mother’s brother, Jacob came near and rolled the stone from the well’s mouth and watered the flock of Laban his mother’s brother.11Then Jacob kissed Rachel and wept aloud.12And Jacob told Rachel that he was her father’s kinsman, and that he was Rebekah’s son, and she ran and told her father. (1Móz 13,8; 1Móz 14,14; 1Móz 14,16; 1Móz 24,28)13As soon as Laban heard the news about Jacob, his sister’s son, he ran to meet him and embraced him and kissed him and brought him to his house. Jacob told Laban all these things, (1Móz 29,12)14and Laban said to him, “Surely you are my bone and my flesh!” And he stayed with him a month. (1Móz 2,23; 1Móz 37,27; Bír 9,2; 2Sám 5,1; 2Sám 19,12; 1Krón 11,1)15Then Laban said to Jacob, “Because you are my kinsman, should you therefore serve me for nothing? Tell me, what shall your wages be?”16Now Laban had two daughters. The name of the older was Leah, and the name of the younger was Rachel.17Leah’s eyes were weak,[1] but Rachel was beautiful in form and appearance.18Jacob loved Rachel. And he said, “I will serve you seven years for your younger daughter Rachel.” (1Móz 30,26; 1Móz 31,41; Hós 12,12)19Laban said, “It is better that I give her to you than that I should give her to any other man; stay with me.”20So Jacob served seven years for Rachel, and they seemed to him but a few days because of the love he had for her. (1Móz 29,18)21Then Jacob said to Laban, “Give me my wife that I may go in to her, for my time is completed.”22So Laban gathered together all the people of the place and made a feast. (Bír 14,10; Jn 2,1)23But in the evening he took his daughter Leah and brought her to Jacob, and he went in to her.24(Laban gave[2] his female servant Zilpah to his daughter Leah to be her servant.) (1Móz 30,9)25And in the morning, behold, it was Leah! And Jacob said to Laban, “What is this you have done to me? Did I not serve with you for Rachel? Why then have you deceived me?”26Laban said, “It is not so done in our country, to give the younger before the firstborn.27Complete the week of this one, and we will give you the other also in return for serving me another seven years.” (Bír 14,12)28Jacob did so, and completed her week. Then Laban gave him his daughter Rachel to be his wife.29(Laban gave his female servant Bilhah to his daughter Rachel to be her servant.) (1Móz 30,3)30So Jacob went in to Rachel also, and he loved Rachel more than Leah, and served Laban for another seven years. (1Móz 29,20; 1Móz 31,41)
Jacob’s Children
31When the Lord saw that Leah was hated, he opened her womb, but Rachel was barren. (1Móz 30,22; 5Móz 21,15)32And Leah conceived and bore a son, and she called his name Reuben,[3] for she said, “Because the Lord has looked upon my affliction; for now my husband will love me.” (1Móz 31,42; 2Móz 3,7; 2Móz 4,31; 5Móz 26,7)33She conceived again and bore a son, and said, “Because the Lord has heard that I am hated, he has given me this son also.” And she called his name Simeon.[4]34Again she conceived and bore a son, and said, “Now this time my husband will be attached to me, because I have borne him three sons.” Therefore his name was called Levi.[5] (4Móz 18,2; 4Móz 18,4)35And she conceived again and bore a son, and said, “This time I will praise the Lord.” Therefore she called his name Judah.[6] Then she ceased bearing. (1Móz 49,8; Mt 1,2)