1 Ábrahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.2 Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kik között lakom.4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan] vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.5 Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földérõl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az õ Angyalát te elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.9 Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felõl.10 És võn a szolga tíz tevét az õ urának tevéi közûl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az õ kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.11 És megpihenteté a tevéket a városon kivûl egy kútfõnél, este felé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijõnek vizet meríteni.14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sõt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.15 És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem ismeré õt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl.18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki.19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az õ tevéinek.21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az õ útját, vagy nem.22 És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.23 És monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit õ Nákhornak szûlt.25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra való hely is van.26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az õ irgalmasságát és hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a mint ezek [történtek].29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.30 Mert mikor látta a függõt, és a pereczeket az õ húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.31 És monda: Jõjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.32 Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai megmosására és az emberek lábainak, kik õ vele valának.33 És enni valót tevének eleibe, de õ monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.36 És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kiknek földjén én lakom.38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljõni?40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, elbocsátja az õ angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából.41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl,44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijõ vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.46 Õ pedig sietett és leereszté az õ vedrét és monda: Igyál, sõt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.47 És megkérdezém õt és mondék: Ki leánya vagy? õ pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szûlt vala õnéki. Ekkor a függõt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.]49 Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.51 Ímé elõtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.52 És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt.53 És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának.54 Evének azután és ivának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.56 A [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.57 Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt.58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.59 Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az õ embereit.60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.61 És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai, és felûlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.62 Izsák pedig visszajõ vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jõnek.64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevérõl.65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ? A szolga pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.67 Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék Izsák az õ anyja [halála] után.
1Now Abraham was old, well advanced in years. And the Lord had blessed Abraham in all things. (1Móz 13,2; 1Móz 24,35)2And Abraham said to his servant, the oldest of his household, who had charge of all that he had, “Put your hand under my thigh, (1Móz 15,2; 1Móz 24,9; 1Móz 47,29)3that I may make you swear by the Lord, the God of heaven and God of the earth, that you will not take a wife for my son from the daughters of the Canaanites, among whom I dwell, (1Móz 26,34; 1Móz 27,46; 5Móz 7,3; 2Kor 6,14)4but will go to my country and to my kindred, and take a wife for my son Isaac.” (1Móz 28,2)5The servant said to him, “Perhaps the woman may not be willing to follow me to this land. Must I then take your son back to the land from which you came?”6Abraham said to him, “See to it that you do not take my son back there.7The Lord, the God of heaven, who took me from my father’s house and from the land of my kindred, and who spoke to me and swore to me, ‘To your offspring I will give this land,’ he will send his angel before you, and you shall take a wife for my son from there. (1Móz 12,1; 1Móz 12,7; 2Móz 23,20; 2Móz 23,23; 2Móz 33,2; Zsid 1,14)8But if the woman is not willing to follow you, then you will be free from this oath of mine; only you must not take my son back there.” (Józs 2,17)9So the servant put his hand under the thigh of Abraham his master and swore to him concerning this matter. (1Móz 24,2)10Then the servant took ten of his master’s camels and departed, taking all sorts of choice gifts from his master; and he arose and went to Mesopotamia[1] to the city of Nahor. (5Móz 23,4; Bír 3,8)11And he made the camels kneel down outside the city by the well of water at the time of evening, the time when women go out to draw water. (1Sám 9,11; Jn 4,7)12And he said, “O Lord, God of my master Abraham, please grant me success today and show steadfast love to my master Abraham. (1Móz 24,27; 1Móz 24,42; 1Móz 24,48; 1Móz 27,20)13Behold, I am standing by the spring of water, and the daughters of the men of the city are coming out to draw water. (1Móz 24,43)14Let the young woman to whom I shall say, ‘Please let down your jar that I may drink,’ and who shall say, ‘Drink, and I will water your camels’—let her be the one whom you have appointed for your servant Isaac. By this[2] I shall know that you have shown steadfast love to my master.” (1Móz 15,8)15Before he had finished speaking, behold, Rebekah, who was born to Bethuel the son of Milcah, the wife of Nahor, Abraham’s brother, came out with her water jar on her shoulder. (1Móz 11,29; 1Móz 22,23)16The young woman was very attractive in appearance, a maiden[3] whom no man had known. She went down to the spring and filled her jar and came up. (1Móz 26,7)17Then the servant ran to meet her and said, “Please give me a little water to drink from your jar.”18She said, “Drink, my lord.” And she quickly let down her jar upon her hand and gave him a drink.19When she had finished giving him a drink, she said, “I will draw water for your camels also, until they have finished drinking.”20So she quickly emptied her jar into the trough and ran again to the well to draw water, and she drew for all his camels.21The man gazed at her in silence to learn whether the Lord had prospered his journey or not.22When the camels had finished drinking, the man took a gold ring weighing a half shekel,[4] and two bracelets for her arms weighing ten gold shekels,23and said, “Please tell me whose daughter you are. Is there room in your father’s house for us to spend the night?”24She said to him, “I am the daughter of Bethuel the son of Milcah, whom she bore to Nahor.” (1Móz 22,23; 1Móz 24,15)25She added, “We have plenty of both straw and fodder, and room to spend the night.”26The man bowed his head and worshiped the Lord (1Móz 24,48; 1Móz 24,52; 2Móz 4,31)27and said, “Blessed be the Lord, the God of my master Abraham, who has not forsaken his steadfast love and his faithfulness toward my master. As for me, the Lord has led me in the way to the house of my master’s kinsmen.” (1Móz 24,12; 1Móz 24,42; 1Móz 24,48; 1Móz 32,10; Zsolt 98,3)28Then the young woman ran and told her mother’s household about these things.29Rebekah had a brother whose name was Laban. Laban ran out toward the man, to the spring. (1Móz 25,20; 1Móz 28,2; 1Móz 29,5)30As soon as he saw the ring and the bracelets on his sister’s arms, and heard the words of Rebekah his sister, “Thus the man spoke to me,” he went to the man. And behold, he was standing by the camels at the spring.31He said, “Come in, O blessed of the Lord. Why do you stand outside? For I have prepared the house and a place for the camels.” (1Móz 26,29; Bír 17,2; Ruth 3,10)32So the man came to the house and unharnessed the camels, and gave straw and fodder to the camels, and there was water to wash his feet and the feet of the men who were with him. (1Móz 18,4; 1Móz 43,24; Bír 19,21)33Then food was set before him to eat. But he said, “I will not eat until I have said what I have to say.” He said, “Speak on.”34So he said, “I am Abraham’s servant.35The Lord has greatly blessed my master, and he has become great. He has given him flocks and herds, silver and gold, male servants and female servants, camels and donkeys. (1Móz 24,1)36And Sarah my master’s wife bore a son to my master when she was old, and to him he has given all that he has. (1Móz 21,2; 1Móz 25,5)37My master made me swear, saying, ‘You shall not take a wife for my son from the daughters of the Canaanites, in whose land I dwell, (1Móz 24,3)38but you shall go to my father’s house and to my clan and take a wife for my son.’39I said to my master, ‘Perhaps the woman will not follow me.’40But he said to me, ‘The Lord, before whom I have walked, will send his angel with you and prosper your way. You shall take a wife for my son from my clan and from my father’s house. (1Móz 17,1; 1Móz 24,21)41Then you will be free from my oath, when you come to my clan. And if they will not give her to you, you will be free from my oath.’42“I came today to the spring and said, ‘O Lord, the God of my master Abraham, if now you are prospering the way that I go, (1Móz 24,12; 1Móz 24,27; 1Móz 24,40)43behold, I am standing by the spring of water. Let the virgin who comes out to draw water, to whom I shall say, “Please give me a little water from your jar to drink,” (1Móz 24,13)44and who will say to me, “Drink, and I will draw for your camels also,” let her be the woman whom the Lord has appointed for my master’s son.’ (1Móz 24,14; 1Móz 24,18)45“Before I had finished speaking in my heart, behold, Rebekah came out with her water jar on her shoulder, and she went down to the spring and drew water. I said to her, ‘Please let me drink.’ (1Sám 1,13)46She quickly let down her jar from her shoulder and said, ‘Drink, and I will give your camels drink also.’ So I drank, and she gave the camels drink also.47Then I asked her, ‘Whose daughter are you?’ She said, ‘The daughter of Bethuel, Nahor’s son, whom Milcah bore to him.’ So I put the ring on her nose and the bracelets on her arms. (Ez 16,11)48Then I bowed my head and worshiped the Lord and blessed the Lord, the God of my master Abraham, who had led me by the right way[5] to take the daughter of my master’s kinsman for his son. (1Móz 22,23; 1Móz 24,26; 1Móz 24,42; 1Móz 24,52)49Now then, if you are going to show steadfast love and faithfulness to my master, tell me; and if not, tell me, that I may turn to the right hand or to the left.” (1Móz 47,29; Józs 2,14)50Then Laban and Bethuel answered and said, “The thing has come from the Lord; we cannot speak to you bad or good. (1Móz 31,24; 2Sám 13,22)51Behold, Rebekah is before you; take her and go, and let her be the wife of your master’s son, as the Lord has spoken.” (1Móz 24,13; 1Móz 24,42)52When Abraham’s servant heard their words, he bowed himself to the earth before the Lord. (1Móz 24,48)53And the servant brought out jewelry of silver and of gold, and garments, and gave them to Rebekah. He also gave to her brother and to her mother costly ornaments.54And he and the men who were with him ate and drank, and they spent the night there. When they arose in the morning, he said, “Send me away to my master.” (1Móz 24,56; 1Móz 24,59)55Her brother and her mother said, “Let the young woman remain with us a while, at least ten days; after that she may go.”56But he said to them, “Do not delay me, since the Lord has prospered my way. Send me away that I may go to my master.”57They said, “Let us call the young woman and ask her.”58And they called Rebekah and said to her, “Will you go with this man?” She said, “I will go.”59So they sent away Rebekah their sister and her nurse, and Abraham’s servant and his men. (1Móz 35,8)60And they blessed Rebekah and said to her, “Our sister, may you become thousands of ten thousands, and may your offspring possess the gate of those who hate him!”[6] (1Móz 17,16; 1Móz 22,17)61Then Rebekah and her young women arose and rode on the camels and followed the man. Thus the servant took Rebekah and went his way.62Now Isaac had returned from Beer-lahai-roi and was dwelling in the Negeb. (1Móz 16,14; 1Móz 25,11)63And Isaac went out to meditate in the field toward evening. And he lifted up his eyes and saw, and behold, there were camels coming. (Zsolt 77,12; Zsolt 143,5)64And Rebekah lifted up her eyes, and when she saw Isaac, she dismounted from the camel65and said to the servant, “Who is that man, walking in the field to meet us?” The servant said, “It is my master.” So she took her veil and covered herself.66And the servant told Isaac all the things that he had done.67Then Isaac brought her into the tent of Sarah his mother and took Rebekah, and she became his wife, and he loved her. So Isaac was comforted after his mother’s death. (1Móz 23,2; 1Móz 37,35; 1Móz 38,12)