1 Mózes 15

IBS-fordítás (Új Károli)

1  E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.2  És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?3  És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.4  És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.5  És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.6  És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.7  És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl.8  És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?9  És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat.10  Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.11  És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat.12  És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá.13  És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.14  De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.15  Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.16  Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.17  És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.18  E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.19  A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.20  A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.21  Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

1 Mózes 15

English Standard Version

from Crossway
1 After these things the word of the Lord came to Abram in a vision: “Fear not, Abram, I am your shield; your reward shall be very great.” (1Móz 26,24; Zsolt 3,3; Zsolt 18,2; Zsolt 84,11; Zsolt 119,114; Dán 10,12; Lk 1,13; Lk 1,30)2 But Abram said, “O Lord God, what will you give me, for I continue[1] childless, and the heir of my house is Eliezer of Damascus?”3 And Abram said, “Behold, you have given me no offspring, and a member of my household will be my heir.” (1Móz 14,14)4 And behold, the word of the Lord came to him: “This man shall not be your heir; your very own son[2] shall be your heir.” (1Móz 17,16)5 And he brought him outside and said, “Look toward heaven, and number the stars, if you are able to number them.” Then he said to him, “So shall your offspring be.” (1Móz 22,17; 1Móz 26,4; 2Móz 32,13; 5Móz 1,10; 5Móz 10,22; 1Krón 27,23; Zsolt 147,4; Róm 4,18; Zsid 11,12)6 And he believed the Lord, and he counted it to him as righteousness. (Zsolt 106,31; Róm 4,3; Róm 4,9; Róm 4,22; Gal 3,6; Jak 2,23)7 And he said to him, “I am the Lord who brought you out from Ur of the Chaldeans to give you this land to possess.” (1Móz 11,31; 1Móz 12,1; Neh 9,7; Zsolt 105,42; Zsolt 105,44; ApCsel 7,2)8 But he said, “O Lord God, how am I to know that I shall possess it?” (Bír 6,17; 2Kir 20,8; Zsolt 86,17; Ézs 7,11; Lk 1,18)9 He said to him, “Bring me a heifer three years old, a female goat three years old, a ram three years old, a turtledove, and a young pigeon.”10 And he brought him all these, cut them in half, and laid each half over against the other. But he did not cut the birds in half. (3Móz 1,17; Jer 34,18)11 And when birds of prey came down on the carcasses, Abram drove them away.12 As the sun was going down, a deep sleep fell on Abram. And behold, dreadful and great darkness fell upon him. (1Móz 2,21)13 Then the Lord said to Abram, “Know for certain that your offspring will be sojourners in a land that is not theirs and will be servants there, and they will be afflicted for four hundred years. (2Móz 1,11; 2Móz 3,7; 2Móz 12,40; ApCsel 7,6; Gal 3,17)14 But I will bring judgment on the nation that they serve, and afterward they shall come out with great possessions. (2Móz 6,6; 2Móz 12,36; Zsolt 105,37)15 As for you, you shall go to your fathers in peace; you shall be buried in a good old age. (1Móz 25,8)16 And they shall come back here in the fourth generation, for the iniquity of the Amorites is not yet complete.” (1Kir 21,26; Dán 8,23; Ám 2,9; Mt 23,32; 1Thessz 2,16)17 When the sun had gone down and it was dark, behold, a smoking fire pot and a flaming torch passed between these pieces.18 On that day the Lord made a covenant with Abram, saying, “To your offspring I give[3] this land, from the river of Egypt to the great river, the river Euphrates, (1Móz 12,7; 1Móz 13,15; 1Móz 24,7; 1Móz 26,4; 2Móz 23,31; 4Móz 34,2; 5Móz 1,7; 5Móz 34,4; Józs 1,4; Neh 9,8)19 the land of the Kenites, the Kenizzites, the Kadmonites,20 the Hittites, the Perizzites, the Rephaim,21 the Amorites, the Canaanites, the Girgashites and the Jebusites.”