1 És Hírám, Tírus királya elküldé az õ szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy õt kenték királylyá az õ atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.2 És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:3 Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az õ Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel õt körülvették vala, mígnem az Úr az õ lábainak talpa alá vetette azokat;4 De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelõl, [úgy hogy] semmi ellenségem és senkitõl semmi bántásom nincs.5 Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, õ építi meg azt a házat az én nevemnek.6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem czédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind a szerint, a mit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, a ki a favágáshoz úgy értene, mint a Sidonbeliek.7 Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, a ki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.8 És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt izenvén: Megértettem a mi felõl küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a czédrusfákra, mind a fenyõfákra [nézve].9 Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre [a fákat:] én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, a melyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.10 Ada azért Hírám Salamonnak czédrusfákat és fenyõfákat, minden kivánsága szerint.11 Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az õ háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendõrõl-esztendõre.12 Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, a mint megmondotta vala néki; és békesség lõn Hírám és Salamon között, és õk szövetséget tõnek egymással.13 Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izráelbõl; és harminczezer ember lõn robotossá.14 A kiket aztán elkülde a Libánonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libánon [hegyén] valának, két hónapig az õ házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.15 Ezenkivül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolczvanezer kõvágója volt a hegyen.16 A pallérok fejedelmein kivül, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan [valának], a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.17 És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;18 Melyeket kifaragának a Salamon kõmívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.
1[1] Now Hiram king of Tyre sent his servants to Solomon when he heard that they had anointed him king in place of his father, for Hiram always loved David. (2Sám 5,11; 1Krón 14,1; 2Krón 2,3)2And Solomon sent word to Hiram,3“You know that David my father could not build a house for the name of the Lord his God because of the warfare with which his enemies surrounded him, until the Lord put them under the soles of his feet. (1Krón 22,8; 1Krón 28,3; 2Krón 2,3)4But now the Lord my God has given me rest on every side. There is neither adversary nor misfortune. (1Kir 4,24; 1Krón 22,9)5And so I intend to build a house for the name of the Lord my God, as the Lord said to David my father, ‘Your son, whom I will set on your throne in your place, shall build the house for my name.’ (2Sám 7,13; 1Krón 17,12; 1Krón 22,10; 1Krón 28,6)6Now therefore command that cedars of Lebanon be cut for me. And my servants will join your servants, and I will pay you for your servants such wages as you set, for you know that there is no one among us who knows how to cut timber like the Sidonians.”7As soon as Hiram heard the words of Solomon, he rejoiced greatly and said, “Blessed be the Lord this day, who has given to David a wise son to be over this great people.”8And Hiram sent to Solomon, saying, “I have heard the message that you have sent to me. I am ready to do all you desire in the matter of cedar and cypress timber.9My servants shall bring it down to the sea from Lebanon, and I will make it into rafts to go by sea to the place you direct. And I will have them broken up there, and you shall receive it. And you shall meet my wishes by providing food for my household.” (Ezsd 3,7; Ez 27,17; ApCsel 12,20)10So Hiram supplied Solomon with all the timber of cedar and cypress that he desired,11while Solomon gave Hiram 20,000 cors[2] of wheat as food for his household, and 20,000[3] cors of beaten oil. Solomon gave this to Hiram year by year.12And the Lord gave Solomon wisdom, as he promised him. And there was peace between Hiram and Solomon, and the two of them made a treaty. (1Kir 3,12)13King Solomon drafted forced labor out of all Israel, and the draft numbered 30,000 men. (1Kir 4,6; 1Kir 9,15)14And he sent them to Lebanon, 10,000 a month in shifts. They would be a month in Lebanon and two months at home. Adoniram was in charge of the draft. (1Kir 4,6)15Solomon also had 70,000 burden-bearers and 80,000 stonecutters in the hill country, (1Kir 9,20; 2Krón 2,18)16besides Solomon’s 3,300 chief officers who were over the work, who had charge of the people who carried on the work. (1Kir 4,5; 1Kir 9,23)17At the king’s command they quarried out great, costly stones in order to lay the foundation of the house with dressed stones. (1Kir 6,7; 1Krón 22,2)18So Solomon’s builders and Hiram’s builders and the men of Gebal did the cutting and prepared the timber and the stone to build the house. (Józs 13,5; Ez 27,9)