1 Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsõsége rajtad feltámadt.2 Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsõsége rajtad megláttatik.3 És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.4 Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek, fiaid messzirõl jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.5 Akkor meglátod és ragyogsz [örömtõl,] és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jõ a népeknek gazdagsága.6 A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.7 Kédár minden juhai hozzád gyûlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsõségem házát megdicsõítem.8 Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?9 Igen, engem várnak a szigetek; és elõl [jönnek] Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messzirõl, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsõített.10 Az idegenek megépítik kõfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.11 És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.12 Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestõl elpusztulnak.13 A Libánon ékessége hozzád jõ, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsõítsem.14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.15 A helyett, hogy elhagyott és gyûlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörûséggé nemzetségrõl nemzetségre.16 És szopod a népek tejét, és a királyok emlõjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene.]17 Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elõljáróiddá az igazságot.18 Nem hallatik többé erõszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kõfalaidnak, és kapuidnak a dicsõséget.19 Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,20 Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.21 És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszõszála õk, kezeim munkája dicsõségemre.22 A legkisebb ezerre nõ, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
1Arise, shine, for your light has come, and the glory of the Lord has risen upon you. (Ézs 40,5; Ézs 58,8; Mal 4,2; Ef 5,14)2For behold, darkness shall cover the earth, and thick darkness the peoples; but the Lord will arise upon you, and his glory will be seen upon you.3And nations shall come to your light, and kings to the brightness of your rising. (Ézs 42,6; Ézs 49,6; Jel 21,24)4Lift up your eyes all around, and see; they all gather together, they come to you; your sons shall come from afar, and your daughters shall be carried on the hip. (Ézs 49,18; Ézs 60,9; Ézs 66,20)5Then you shall see and be radiant; your heart shall thrill and exult,[1] because the abundance of the sea shall be turned to you, the wealth of the nations shall come to you. (Zsolt 34,5; Ézs 61,6)6A multitude of camels shall cover you, the young camels of Midian and Ephah; all those from Sheba shall come. They shall bring gold and frankincense, and shall bring good news, the praises of the Lord. (1Móz 25,4; Bír 6,5; 1Kir 10,1; Zsolt 72,10; Mt 2,11)7All the flocks of Kedar shall be gathered to you; the rams of Nebaioth shall minister to you; they shall come up with acceptance on my altar, and I will beautify my beautiful house. (1Móz 25,13; 1Móz 28,9; 1Móz 36,3; Ézs 21,16; Ézs 56,7; Hag 2,7)8Who are these that fly like a cloud, and like doves to their windows? (1Móz 8,9; Hós 11,11)9For the coastlands shall hope for me, the ships of Tarshish first, to bring your children from afar, their silver and gold with them, for the name of the Lord your God, and for the Holy One of Israel, because he has made you beautiful. (Ézs 2,16; Ézs 11,11; Ézs 44,23; Ézs 51,5; Ézs 55,5; Gal 4,26)10Foreigners shall build up your walls, and their kings shall minister to you; for in my wrath I struck you, but in my favor I have had mercy on you. (Ézs 45,1; Ézs 45,13; Zak 6,15)11Your gates shall be open continually; day and night they shall not be shut, that people may bring to you the wealth of the nations, with their kings led in procession. (Jel 21,25)12For the nation and kingdom that will not serve you shall perish; those nations shall be utterly laid waste. (Zak 14,17)13The glory of Lebanon shall come to you, the cypress, the plane, and the pine, to beautify the place of my sanctuary, and I will make the place of my feet glorious. (Ézs 35,2; Ézs 41,19)14The sons of those who afflicted you shall come bending low to you, and all who despised you shall bow down at your feet; they shall call you the City of the Lord, the Zion of the Holy One of Israel. (Ézs 1,26; Ézs 14,1; Ézs 49,23; Ézs 62,2; Zak 8,23; Jel 3,9)15Whereas you have been forsaken and hated, with no one passing through, I will make you majestic forever, a joy from age to age. (Zsolt 47,4; Ézs 54,6; Ézs 62,4; Ézs 65,18)16You shall suck the milk of nations; you shall nurse at the breast of kings; and you shall know that I, the Lord, am your Savior and your Redeemer, the Mighty One of Jacob. (1Móz 49,24; Zsolt 132,2; Ézs 43,3; Ézs 47,4; Ézs 49,23; Ézs 49,26; Ézs 66,11)17Instead of bronze I will bring gold, and instead of iron I will bring silver; instead of wood, bronze, instead of stones, iron. I will make your overseers peace and your taskmasters righteousness. (Ézs 58,3)18Violence shall no more be heard in your land, devastation or destruction within your borders; you shall call your walls Salvation, and your gates Praise. (Ézs 11,9; Ézs 26,1)19The sun shall be no more your light by day, nor for brightness shall the moon give you light;[2] but the Lord will be your everlasting light, and your God will be your glory.[3] (Ézs 24,23; Ézs 30,26; Zak 14,6; Jel 21,23; Jel 22,5)20Your sun shall no more go down, nor your moon withdraw itself; for the Lord will be your everlasting light, and your days of mourning shall be ended. (Ézs 35,10; Ézs 65,19; Jel 21,4)21Your people shall all be righteous; they shall possess the land forever, the branch of my planting, the work of my hands, that I might be glorified.[4] (Zsolt 37,9; Ézs 52,1; Ézs 61,3; Jer 31,34; Ez 37,25)22The least one shall become a clan, and the smallest one a mighty nation; I am the Lord; in its time I will hasten it. (Hab 2,3; Mt 13,31)